Szent László elcseszett élete

Ősi János – szent lászló – szathmáry istván
8.4
Ősi megírhatná az összes magyar szentet!

Ősi János: Kard és kódex (Szent László regénye 2. rész)Rézbong kiadó, 2015 – illusztráció és borítóterv:  P. Szathmáry István, szerkesztette: Baráthy Levente – 416 oldal, keménytábla – ISBN 9786155475047

Az első kötet, amiről nagy lelkesedéssel írtam, megtette a hatását: mint a következő bizonytalan adagját várja a drogfüggő, úgy vártam én is Szent László történetének folytatását… s nagyjából olyan tempóban hágtam a nyakára! Ráadásul most kicsit el is bizonytalanodtam, hogy lesz-e „következő adag”, hiszen a regény végén hősünk – aki talán egész életében tévúton járt – kimúlik.

Talán nem lövöm le a poént: Szent László kimúlik, kinyiffan, meghal, elpatkol, feldobja a bakancsát… S közben a szerző – kit titokban dílernek titulálok – nyitva hagy egy csomó kérdést. Innentől viszont (tényleg) minden szavam azon múlik, hogy lesz-e következő adag… pontosabban: harmadik kötet.

De másszunk le erről a vállalhatatlan hasonlatról, s nézzük meg, miben különbözik Szent László Szent Lászlótól. Röviden: nagyjából mindenben! Először is „ember”, aki tusakodik, küzd, a nem-szeretem feladatokat – például az uralkodást – is vállalja egy fontosabbnak hitt cél érdekében. Ráadásul esendő, becsapható, elcsábítható, s tőlünk legfeljebb annyiban különbözik, hogy vállalja – sőt: önmagára rója ki – a büntetést. (Talán a vezeklési hajlam az, ami megkülönbözteti a XXI. század emberétől.)

Szinte minden keresztény királyság alapítóját szentként tiszteli a népe. Ha Istvánt nem avatjuk szentté, mert véres kezű gyilkosként nem érdemli meg, azzal nem csak felette mondunk ítéletet, hanem a keresztény magyar királyság felett is, ami elválaszthatatlanul összefonódik István nevével. Így akaratlanul a lázongó pogányok malmára hajtanánk a vizet, mert azt a látszatot keltenénk, hogy királyságunk bűnben fogant, és bűnös mind a mai napig.

– olvashatjuk a regénynek abban a részében az indoklást, ahol arról döntenek, hogy a főhősünk nagyapját megvakíttató és egyébként is népszerűtlen István „imidzsét” át kell gyúrni. Fontos, őszinte és szokatlanul reális mondatok ezek. Olyanok, amelyeket a képmutató többség még ma is csak nehezen nyel le. Ahogy a nagy visszafogottsággal megírt csábítás sem fogja elnyerni a képmutatók zömének tetszését:

…László Judit karjai között belezuhant a mámoros élvezetbe.
A hideg, poros deszkapadlón tértek magukhoz. Most már nagyon ráértek, bár néhány perccel korábban még azzal sem akarták vesztegetni az időt, hogy elmenjenek az ágyig.
László körülnézett, de semmit sem látott a keze ügyében, amivel betakarózhatott volna. Egy rántással leszakította a kárpitot, ami mögül Judit előbújt. A falon ott sötétlett a nyitott rejtekajtó. Mindketten elmosolyodtak, aztán becsukták a szemüket. Ez volt az utolsó vidám pillanatuk.

– meséli Ősi János, s az olvasó hálát ad, hogy legalább ennyi jutott a lovagkirálynak, mielőtt megkezdte kegyetlen és testet őrlő vezeklését…

Szokatlan érzés felnőtt fejjel szurkolni egy magyar történelmi regény emberarcú főhősének, aki legalább annyira balfék, mint amennyire jó alapanyag a későbbi szentté avatáshoz… és az is szokatlan, ahogy Ősi János dugdossa a kardot és a kódexet az Olvasó elől. Pedig van olyan pillanat – Pozsony ostromakor –, amikor már szinte a markunkban érezhetjük a legendás kard markolatát. Persze, László – hiába szorítunk érte/neki – akkor is elszalasztja az alkalmat!


The Breakdown


hangulat
9.3
korrajz
9.5
"nemzeti őszinteség"
9.3
grafikai megoldások
9.2
a borító színe!!!
4.6


  • göre gábor bíró úr!

    Valóban Magyarország?

    Született egy ország, melynek uralkodó osztálya (idegen lévén) mindig a nép ellen, és saját önzése szerint élt! Akik soha nem átallottak idegen hatalomra támaszkodni, azt kiszolgálni saját uralmi helyzetük fenntartása érdekében.
    1956 4000 páncélos hívása, lóháton helyett, lánctalpon!
    „István, a Szent, volt az első, csaknem tudatos szemétszállítónk, ez a kegyes király, kinek kóbor lovag-szállítmányairól talán csak a liberális angol premier tudhatna méltón megemlékezni.” Ady:
    Nyelvében él a nemzet? (Szent királyunk áldásos bölcsessége nyomán! Legfeljebb!)

    Magyarul beszél, gyakran sehogy máshogy. Neve román, sváb, vagy tót! Aszerint, hogy apja mi vót! Kettős keresztnevű, (A vezetéknév is keresztnév, gyengébbek kedvéért) vagy rubint, gyémánt, átverés gyanánt! Jött a szakadt, elűzött, kocsmát bérelt, harminc év, hamar milliomos lett! Később bankár, vagy gyáros, képvisel ő, politikus, miniszter akár, (milyen kár! Rákosi, Kádár, Antall)