Azt hittem, ismerem a 80 éves Koltai Róbertet
Vannak, akik még akkor is lesznek, amikor már nem lesznek, míg a mai nagylegények a nagy mellényükkel már akkor sem lesznek, amikor még lesznek.
Közösen készítettünk három-négy filmet (Sose halunk meg, Csocsó, Hippolyt…), tévésorozatot (Patika), és akkor a filmterveket, meg az egyéb tévés, könyves álmokat nem is említettem. „Forró drót” ég köztünk a Gyerekrablás a Palánk utcában forgatása óta, azaz negyven éve, mint az USA meg a SZU között működött, hogy felhívhassák a főnökök egymást, mielőtt megnyomják a piros gombot.
Úgyhogy tényleg azt hittem: ismerem. Most azonban Gaál Ildikó, Robi társa, rendezője, életre buzdítója szerkesztett, írt egy könyvet Koltai 80 címmel, amit egyetlen éjszaka alatt kivégeztem, és le vagyok nyűgözve. (Ezt a közhelyet sem írtam le még soha, de most a helyén van.)
Ez mind Koltai Róbert volt egykoron? Felét se tudtam. Grecsó Krisztiántól Vámos Miklósig, Rózsa Jánostól Jiří Menzelig, Dés Lászlótól Darvas Ferencig és Kern Andrástól Gáspár Sándorig öntik a kevéssé ismert információkat, sztorikat, anekdotákat Gaál Ildikó kérdéseire.
Én itt nem fogok titkokat sorolni ingyen, ott a – nagy kedvezménnyel (és eKönyvként is) kapható – könyv, ami műtárgyként is gyönyörű. (Pyber Anita munkája Földi Andrea és Jakkel Rudolf közreműködésével.)
Évtizedek óta tudjuk és a könyv csak megerősíti, hogy amit Koltai Róbert a színházi és egyéb deszkákon, valamint a filmvásznon átnyújtott a közönségének (vakcina a túléléshez Karikó nélkül), az nem egy Kossuth-díjat érdemelne, hanem minimum rögtön kettőt.
Mit tetszik mondani? Hogy még egyet sem kapott? Ugyan már! Biztosan titkolja. Amilyen szerény.
Viccet mellőzve, rá ezerszer érvényes, amit évek óta mondogatok: vannak, akik még akkor is lesznek, amikor már nem lesznek, míg a mai nagylegények a nagy mellényükkel már akkor sem lesznek, amikor még lesznek.
Boldog születésnapot, Robi! Megtetted, amit megkövetelt a haza. És ezt tudja a Haza.
A címlapfotón Gaál Ildikó és Koltai Róbert látható
