Harmincöt éve annak, hogy a Vígszínházban bemutatták A padlást. A musical a magyar színháztörténet egyik legsikeresebb darabjává vált, a zeneszerző Presser Gábor szerint már hozzátartozik a városhoz és az országhoz.
„Január 29-én vasárnap, éppen 35 évvel a bemutató után ünnepi előadás volt a Vígszínházban. Meghívtuk a régi szereplőket, akik a végén bejöttek és énekeltek a fináléban, illetve megemlékeztünk azokról is, akik nem lehetnek velünk. Persze torta is volt” – mondta Presser Gábor.
Mint megjegyezte, nehezen leírható szavakkal, mit jelent a szerzők számára A padlás, de mindannyiuk szíve csücske.
„Nem tudjuk, mi lehet a siker titka, talán az alkotók közötti kivételesen szerencsés együttműködés. A Vígszínház 1987-1988-ban rossz gazdasági helyzetben volt, a díszletet nagyrészt korábbi előadások színpadi kellékeiből állította össze Fehér Miklós, a zenét egyedül rögzítettem” – idézte fel Presser Gábor.
A szövegkönyvet és a dalszövegeket Sztevanovity Dusán írta, a szövegkönyv társzerzője Horváth Péter volt, a rendező pedig Marton László. A padlás egyszerű, általános emberi dolgokról szól: hitről és kételkedésről, elvágyódásról, szerelemről, életről, halálról.
A padlás a Vígszínházban túl van az ezredik előadáson (a január 29-i ünnepi este az 1042. volt), 2019 decembere óta túl az egymillió nézőn. Magyarországon nincs kőszínház, ahol ne játszották volna, volt, ahol háromféle variációban ment, háromféle rendezésben. Külföldön is bemutatták.
„1988-ban a bemutató előtti két-három napban már érezni lehetett, hogy valami különleges dolog született. A színházi premierek általában nem robbannak nagyot, a közönség soraiban sok a bennfentes, az ismerős, kevesebb az igazi színházba járó ember, ezért a hangulat nem olyan emelkedett. De akkor minden más volt: a nézők tomboltak, nehéz volt elhinni, ami történik” – emlékezett vissza Presser Gábor.
A Vígszínházban 1988 óta az eredeti verzióban játsszák A padlást. A 35 év alatt pontosan 75 színész játszott/játszik a darabban; az eredeti szereposztásból napjainkra egyedül Igó Éva maradt, aki előbb Süni volt, ma pedig Mamóka szerepét játssza.
„A teátrum zenei vezetőjeként a mai napig sokszor nézek meg részleteket A padlásból, akár a hangosító páholyból, akár oldalról. Az irodámban hivatalból is hallom hangszórókon az előadások hangját, így bármikor leszaladhatok. Az elejétől a végéig tavaly ősszel, a szezon elején, a felújító próbát követő előadásokat láttam” – mondta Presser Gábor.
Kitért arra, hogy A padlás számára már hozzátartozik a városhoz és az országhoz. Hozzátette: általában félve hallgatja régi munkáit, tart attól, hogy hibákat fedez fel bennük, de A padlás zenéjét mára igazán megszerette.
Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzőpárosa A padlás készítésekor már másfél évtizede dolgozott együtt, ők írták a Locomotiv GT és Zorán lemezein szereplő dalok többségét. Közös színházi munkájuk előtte a Fejes Endre regényéből készült Jó estét nyár, jó estét szerelem volt (1977), a harmadikat 35 év elteltével idén ősszel mutatják be a Vígszínházban: a Carlo Collodi meséjéből készült Pinokkiót.
