+ Képzőművészet

Elhunyt Szentkirályi Miklós Béla

Életének 78. évében, március 20-án elhunyt Szentkirályi Miklós Béla Munkácsy-díjas restaurátorművész, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG), majd a Szépművészeti Múzeum főrestaurátora.

A tudós-restaurátor Szentkirályi Miklós Béla “a mesterművek doktoraként” ötven éven keresztül mentette meg elmúlt századok műremekeit – reneszánsz faliképeket, barokk szárnyas oltárokat, a magyar történeti festészet reprezentáns alkotásait – a következő nemzedékek számára. Nevéhez fűződik Munkácsy Trilógiájának restaurálása (Golgota 1992, Krisztus Pilátus előtt 1995, Ecce Homo 2009) is – idézték fel a közleményben.

Szentkirályi Miklós Béla a restaurátor szakma megkerülhetetlen alakja volt, akinek több évtizedes munkája nem csak a tárgyak állapotának helyreállításáról szólt: a restaurátorkamara (Magyar Restaurátorok Egyesülete) alapító elnöke és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnökségi tagja volt, így szervezőként kifejtett tevékenysége is nélkülözhetetlennek bizonyult a magyar és nemzetközi képzőművészet számára.

Szentkirályi Miklós Bélát a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Szentkirályi Miklós Béla 1943. május 11-én született Kocsordon, Szabolcs-Szatmár Megyében, 1945-től 1973-ig Erdélyben, Mezőpagocsán, majd Marosvásárhelyen élt. A marosvásárhelyi Művészeti Gimnázium diákja volt, majd az 1959-es politikai fordulat következtében a helybeli szakmunkásképzőben kapott fémipari szakmunkás képesítést. Öt éven keresztül gyári munkásként dolgozott, 1967-ben a dolgozók esti gimnáziumában érettségizett. 1968 és 1973 között Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia festészeti szakán tanult, Miklóssy Gábor osztályában.

Pályája kezdetén festőművésznek készült, majd érdeklődése fokozatosan a festmények restaurálása felé fordult, végül élethivatásának a festő-restaurátor művészi tevékenységet választotta. 1974 és 1977 között Budapesten tanult, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor szakán szerzett diplomát.

1975-től 1990-ig az MNG régi magyar osztályának restaurátora, majd 1990-től a Szépművészeti Múzeum főrestaurátor-osztályvezetője volt nyugdíjazásáig. A gyakorlati munka mellett elsősorban restaurátorelméleti, szervezési és etikai kérdésekkel foglalkozott.

1977-től volt tagja a Művészeti Alapnak, majd a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), 1978-től a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének (MKISZ), amelynek 1988 és 1992 között szakosztályi titkára volt. Alapító elnöke volt a Magyar Restaurátorok Egyesületének (MRE). Tagja volt a Magyar Művészeti Akadémia társadalmi szervezetének, majd 2011-ben az MMA rendes tagja lett.

A Munkácsy Mihály-díjat 1991-ben, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet 1996-ban vehette át. 2013-ban kapta meg az M. S. Mester-díjat, 2018-ban a Magyarország Érdemes Művésze elismerést.
Szentkirályi Miklós Béla a Nemzeti Galériában és a Szépművészeti Múzeumban eltöltött évtizedei során több mint 120 képzőművészeti alkotást állított helyre rendkívül magas színvonalon. Restaurátor munkái széles spektrumon mozognak – a középkori szárnyas oltároktól kezdve (Leibic, Kisszeben, Csíkszentlélek), a hatalmas méretű, 19. század végi festményeken keresztül (Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája) a köztéri emlékműig bezárólag (Zala György Aradi vértanúk című szoborcsoportja) számos jelentős munka fűződik nevéhez. Pályafutása során nemcsak a hazai képzőművészet remekeivel volt alkalma foglalkozni, de az egyetemes emberi értékeket képviselő, határainkon túl létrehozott képzőművészeti alkotások megőrzésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett – emlékeztet a közlemény.
A Szentkirályi Miklós Béla munkásságát összegző, Gránátalma a szárnyasoltáron című kötet a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben.

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

I accept the Privacy Policy * for Click to select the duration you give consent until.

Népszerűek

To Top