2017 májusában jutottam el először Auschwitzba. Előtte már láttam a Saul fia című filmet, és volt szerencsém találkozni Röhrig Gézával, aki részletesen elmesélte az ő saját auschwitzi történetét.
Maga a látogatás mélyen felkavaró volt. Nekem sokat segített, hogy le kellett fényképeznem az egész kiállítást, így egy kicsit kívül tudtam helyezni magam. De az utolsó helyszínen, a gázkamrában már ez sem segített. Emlékszem, nagyon sötét volt, de a lámpa fényében egyszer csak fölbukkant egy árny a falon és megállt. Fél másodperces expozícióval sikerült lefényképeznem, és rögtön tudtam a címét is: Saul árnyéka.
