66 év – 66 minimál – Kovács Bodor Sándor születésnapi online fotókiállítása

Az első ötletem az volt, hogy a 66. születésnapomat megérve, és a közismert 66-os útból kiindulva, csokorba szedem hatvanhat street-fotómat.

Mint tudjuk, a Route sixty-six a leghíresebb 66-os szám, az út, ami 1938 óta köti össze Chicagot Los Angelessel, ma már hivatalosan is jogosult a „Történelmi” jelzőre. A kilencvenes évektől óriási iparággá fejlődő turizmus többek között ezt a legendát is föltámasztotta tetszhalott állapotából, így mára új életre kelt a régi történet, amit 1946-ban megénekelt Net King Cole, és 1951-ben egy 36 méteres papírcsíkra három hét alatt legépelt Jack Kerouac, On he Road címmel. (Bár a három hét ez esetben a mítoszok körébe utalandó, mert az író, mint utóbb kiderült, évekig készített jegyzeteket a naplójába, és ezeket mind fölhasználta a regény leírása során.)  Egy szó, mint száz, ma már újra bisztrók, benzinkutak és motelek szegélyezik a felújított 66-ost, keresztül az államokon.

Nekem egyetlen fotóm sincs róla, nemhogy hatvanhat. De még országutakról sincs. Lehetőségként maradt a Streets 66, azaz 66 utcai fotó. Aztán mire összeválogattam, kiderült, hogy a többségük már jó néhány helyen szerepelt, az ismétlés pedig az unalom szülőanyja leginkább, pláne az interneten.

Ha már az utaknál tartunk, tennék egy kis kitérőt, elhessegetve magamtól Karinthy híres mondatát: De ki kérdezett?

Az első emlékem egy földúthoz kötődik, három éves lehetek, apámmal megyünk rajta, mellettünk szántóföld. Hirtelen a semmiből ránk támad egy fekete kutya, vadul ugat, rettenetesen megijedek. Apám elengedi a kezem, fölkap a földről egy rögöt, oldalba vágja az állatot, az nyüszítve elszalad. Aztán újra megfogja a kezem, hatalmas, meleg, kérges tenyere van, az enyém elveszik benne. Visszatér belém és átjár a nyugalom.

De egy gyermekkori és sajnos gyakran ismétlődő rémálmom is erdei úton játszódik. Anyámmal és az öcsémmel sétálunk a fák között, hármasban, kézen fogva. Aztán váratlanul ránk esteledik, sötét, félelmetes erdő vesz körül bennünket, hátborzongatóan susogó lombokkal.  Összehúzódva megyünk tovább, és amikor óvatosan hátra pillantunk, meglátjuk a rémet. Anyámnak és az öcsémnek sikerül elszaladniuk, látom őket távolodni, nekem viszont szó szerint földbe gyökeredzik a lábam, mozdulni sem tudok, minden izmom és idegszálam megfeszül, kiáltanék utánuk, de egy hang nem jön ki a torkomon, átjár a jéghideg rettegés. Amikor megérzem a rém érintését, felriadok. Kapkodva veszem a levegőt, pizsamám csatakosra izzadva. Csak nagy sokára tudok visszaaludni és nem értem, miért hagytak egyedül, még ha pusztán álom volt is ez az egész.

Nos, túllépve az emlékeken és visszatérve az eredeti címhez, most itt van hatvanhat, többségében új és kevésbé ismert fotóm, azt hiszem, ezek sokkal inkább szólnak rólam, mint az utcai képeim. Remélem, nem unatkoznak majd, amíg végig pörgetik.

Kovács Bodor Sándor

2020. január 26.

1 Private

2 Cím nélkül 1

3 Cím nélkül 2

4 Esős járda

5 Gyár ablak

6 Válás után

7 Havas eső

8 Mesél az erdő

9 Elhagyott helyen

10 On the Road

11 Reggeli ablak

12 Február

13 Invert 1

14 Citylight

15 Social network

16 Cím nélkül 3

17 Rear Window

18 Minimal 1

19 Minimal 2

20 Mont-Saint-Michel

21 Kikötő

22 Egy graffiti eltüntetése

23 Vetülő

24 Ipar-művészet

25 Templomfal

26 Csigakorlát

27 Invert 2

28 Cím nélkül 4

29 Cím nélkül 5

30 Bicikli út

31 Colchester

32 Vác

33 Hátsó fal

34 Garázs-sor

35 Délelőtt

36 VIII. Henrik

37 Üdülő

38 Valencia

39 Kaszás

40 Tükröződés (In memoriam Térey János)

41 Vészkijárat

42 Az első hó

43 Novella

44 Grafika

45 Fő utca

46 Nézz az ég felé!

47 Gyász 1

48 Orwell

49 London felé

50 Gyász 2

51 Polignano a Mare

52 Valencia – Operaház

53 Hódoló

54 Reggeli árnyékok

55 Az öntvénypucoló helye

56 Error

57 Fő tér

58 Minimál 3

59 Tóstrand

60 Hiány

61 Világítóudvar

62 Sikátor

63 Vetülő fény 1

64 Arc

65 Vetülő fény 2

66 Együttállás (Esterházy Péter 70)