Zeneszerzés közben a lelkét és a gondolatait követi, harsonaművészként az európai koncertélet egyik legtöbbet foglalkoztatott hangszeres szólistája. Christian Lindberg január 18-án a Pannon Filharmonikusokkal saját szerzeményét adja elő a Kodály Központban. A Golden Eagle-t ráadásul az a karmester vezényeli, akinek a művet dedikálta.
A világ egyik legjobb harsonaművésze, zeneszerző és karmester, Christian Lindberg 17 évesen a középiskolás barátaival döntötte el, hogy dixieland zenekart alapítanak, ahogy ő mondja, addig szabadidejében inkább Beatles-rajongó és kosárlabda játékos volt. 19 évesen már a Svéd Királyi Opera Zenekarában játszott, azonban nem igazán találta a helyét a nagyzenekari hierarchiában, így egy év után kilépett, és eldöntötte, hogy szólókarrierbe kezd.
Ezután 5 évig egyáltalán nem volt fellépése, csak hangszeres tudását bővítette olyan mestereknél, mint Ralph Sauer és Roger Bobo. Szólistaként 1984-ben debütált, és attól kezdve az egyik legfoglalkoztatottabb harsonaművész lett.
Háromszáznál több darab bemutatása fűződik a nevéhez, hetvennél több lemezt fett fel, és ma már nemzetközi szólista verseny kötődik a nevéhez. Miles Davis és Louis Armstrong mellett ő is jelölve volt a 20. század legfontosabb fúvósának. Nem véletlenül nevezik élő legendának.
„Christianban a természet ereje lakozik. Az energiája és a lelkesedése is páratlan, ugyanakkor rendkívül felkészült és hatékony. Mivel egyszerre gyakorló előadóművész és zeneszerző, azonnal kapcsolatot tud létesíteni az egész zenekarral”
– nyilatkozta róla Hans Verbugt, a Flamand Királyi Filharmonikus Zenekar egykori igazgatója.
Karmesterként 2000-ben debütált, zeneszerzőként pedig 1997 óta dolgozik. Az első darabját kísérletként írta, ám akkora sikere volt, hogy azóta a világ legnagyobb zenekarai állnak sorban azért, hogy művet komponáljon nekik.
„A szerzeményeim nem sorolhatók be egyetlen stílusba sem. Csak arra hallgatok, amit a lelkem és az agyam súg, és amit tőlük hallok, azt egyszerűen papírra vetem. Ha a munkámról ennél többet mondanék, az egyszerűen ostobaság lenne”
– mondta Christian Linberg, akinek Golden Eagle (Szirti sas) című harsonaversenyét 2020. január 18-án a szerző előadásában, és Gilbert Varga vezényletével mutatja be a Pannon Filharmonikusok a Kodály Központban.
Érdekesség, hogy a filmzenei nyelvezetű, invencióban gazdag mű világpremierje 2014 decemberében Tajpeiben volt, szintén Gilbert Varga vezényletével. A 6 részes mű tételcímei – Földi harsonaszó, Sastánc, Kadencia: Megtört égbolt, Nagy magasság, Magány, Lángoló szárnyak – akár verscímeknek is beillenének.
„Igazán nagy felfedezés volt számomra, amikor megtudtam, hogy Gilbert Varga vezető karmester lett a Tajpeji Szimfonikus Zenekarnál! Gilbert egyike a kedvenc karmestereimnek, így amikor felkért, hogy dolgozzak együtt a zenekarával egy új harsonaverseny premier előadásán, izgatottság és lelkesedés fogott el. Gilbert egyike az igazán bátor kortárs karmestereknek, aki meg meri szabni a próba idejét és képességeik abszolút határáig teszi próbára a zenészeket, ezért rendkívüli eredményeket ér el valamennyi zenekarnál, ahol dolgozik. Gyakran képzelem el az embereket és jellemüket állatként. Gilbert Vargára, a karmesterre nézve nincs kétségem, hogy a merész és erős karaktere egy szirti saséra emlékeztet, ezért aztán úgy döntöttem, hogy az új harsonaversenyemnek a Szirti sas címet adom és kedves barátomnak, Gilbert Vargának dedikálom. Formáját tekintve a darab nagyon hasonlít a Klarinétversenyemhez, The Erratic Dreams of Mr Grönstedt (Grönstedt úr szeszélyes álmai), a tubaversenyemhez, Panda in Love (Szerelmes panda), eufónium versenyemhez, Olle and the Steamboat Jetty (Olle és a gőzöskikötő) valamint fuvolaversenyemhez, The World of Montuagretta (Montuagretta világa). Hat különböző részből áll (kettő ezek közül kadencia), ami közbülső szünet nélkül játszandó”
– mesélte a műről a zeneszerző.
Érdekesség, hogy a klasszikus zenei életről olykor komoly kritikákat fogalmaz meg, így pályáját annak is szenteli, hogy frissebbé és kreatívabbá tegye a nagyzenekari darabokat.
„Azt gondolom, a klasszikus zene napjainkban komoly imázs válságban van. Sok intellektuális sznobizmus kapcsolódik az üzleti oldalához, amit a fiatalok nem támogatnak, ezért inkább rockot vagy pop zenét hallgatnak. Mindig nagyon sok támogatást kaptam a közönségtől, még azokban az esetekben is, amikor a promóterek inkább kételkedtek a szokatlan hangszerem és imázsom miatt. Mára, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy bölcs döntéseket hoztam, és jól működik az a fajta kép, amit kialakítottam magamról. Úgy gondolom, a szimfonikus művek varázslatosak, és azon dolgozom, hogy minél több ember képes legyen értékelni ezt a megszólalási formát. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, kommunikatívabbnak kell lennünk, és le kell tudnunk porolni azt a képet, ami nagyon sokakban a klasszikus zenéhez kapcsolódik. Friss és szokatlan képet kell formálnunk a műfajról”
– nyilatkozta néhány évvel ezelőtt egy interjúban.
