+ Képzőművészet

Hagyta magát felcsinálni, vessen magára

Egy kiállítás társadalmi felelősségvállalása

Závorszky-Simon Márton festőművész a Nemzeti Tehetség Program ösztöndíjából rendezte első, bemutatkozó kiállítását, melynek címe: Oldalamon egy kisgyermek ül. Az ösztöndíjat tavaly decemberben, még a Családok Évében ítélték oda a nyertes pályázóknak, ám a cím félrevezető lehet annak, aki nem ismeri a teljes idézetet Søren Aabye Kierkegaardtól:

„Az én fájdalmam az én lovagváram, mely sasfészekhez hasonlóan a hegycsúcson van a felhők között; senki sem ostromolhatja meg. Innen csapok le a valóságba és ragadom meg zsákmányomat; de nem maradok ott lenn, zsákmányomat felviszem; s ez a zsákmány egy kép, melyet beleszövök kastélyom tapétáiba. Halotthoz hasonlóan élek itt. Minden átélt dolgot a feledés keresztvizébe merítek, hogy elnyerhessék az emlékezés örök életét. Minden véges és véletlen dolgot elfelejtettem és felszámoltam. Ott ülök, mint egy gondolataiba merült öreg, őszhajú férfi és halkan magyarázom a képeket, szinte suttogva, oldalamon egy kisgyermek ül és engem hallgat, jóllehet már mindenre emlékezik, mielőtt elmesélném.”

Závorszky-Simon Márton a leadott projektben társadalmi felelősségvállalást is meg kellett jelölnie, ezért úgy döntöttem, az esetlegesen eladott képek vételárának felét egy barátjának ajánlja fel. Minden lehetséges meghívóban és felületen – beleegyezésével – közölte ezt a tényt, remélve, hogy rajta és magán is segíthet.

Ez a bölcsész végzettségű barát egy belvárosi gangos albérletben él óvodáskorú kislányával és kórosan szidalmazó anyjával, kvázi egyedüli keresőként e romantikus csonka családban. Hónap közepén elfogyó fizetések, pánikrohamok miatt kivett kényszerű betegszabadságok, szokásos gyermekbetegségek, és fenyegető főbérlő színesíti életüket. Gyermeke a nála évtizedekkel idősebb, befutott művész úrtól származik, hiányzó apafigurától született szerelemgyerek, akinek megtartását a művész úr kifejezetten szorgalmazta, miután elhagyta a terhes lányt.

Ennyit tudok mondani róla, és nem hiszem, hogy elárultam, mert ezreket árultam el. Ezreket, akikre mindez éppúgy igaz lehet. Ez a társadalmi felelősségvállalásom. Nem egynek szól

– mondja Závorszky-Simon Márton, majd így folytatja:

Nem egy portré lesz a falon. Nem egy gyermek. Nem egy sors. Ők is ott lesznek, én is, testvérem is. Mindazok, akik mellett „egy kisgyermek ül, aki mindenre emlékszik”. Akik nem tehettünk semmit akkor. Akiket sodort és sodor az élet, próbáljuk bepótolni, megkeresni mindazt, ami hiányzott, foggal-körömmel, hihetetlen lelki erővel, ragyogó intellektussal összerakni a felnőttek által szétzilált életünket. Ebben az életben pedig olyan kényszerű döntések is vannak, amelyek megvetésre, szánakozásra, feddésre, és szitkokra adhatnak okot. Mert ez az út abortuszokkal és egyedül nevelt, de kiválóan nevelt – minden hozott, felismert, ártó mintától mentesen nevelt – gyermekekkel van tele. És mindkettő a társadalom, az ilyen életről mit sem tudó társadalom előítéleteit élvezi. A megtartott gyermek éppúgy, mint az elvetetett.

Aki segíteni szeretne, tudnia kell, hogy sokszor nem elegendőek a biztató szavak, a jóakarásnak néha fizikaivá kell válnia, hogy kapaszkodni tudjanak, akik alatt nincs talaj.

Információk a kiállításról:
“Oldalamon egy kisgyermek ül” – Závorszky-Simon Márton önálló kiállítása
Időpont: 2019. június 5 – 27.
Helyszín: Ady25 Galéria és Kiállítótér, II. kerület, Ady Endre utca 25.
Videó a kiállításhoz: https://youtu.be/kvp2cetVdAQ
Finisszázs Facebook eseménye: https://www.facebook.com/events/644312042701232/
Honlap: http://www.zavorszky.com/
A kiállítás 2019. június 26-ig látogatható. Keddtől – Péntek du. bejelentkezéssel: +36-30-9-383-027, Sz –  V: 10-16

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top