+ Irodalom

Takács Zsuzsa elmesélte, hogyan válnak költeménnyé az álmai

„Lidérces álmaimat legyőztem, nyelvüket megértettem.”

Szeptember elsejéig Szentendre a kultúra fővárosa. A mindig nyüzsgő, hangulatos városba most nem csak egy kellemes séta, egy finom étel vagy a víz közelsége miatt érdemes ellátogatni, hanem az Art Capital rendezvénysorozat eseményeiért is. A kulturális fesztivál központi témája az álom, ez a sokat kutatott, ám a mai napig sok titkot rejtő lelki működés, mely a művészemberek fantáziáját is gyakran megmozgatja.

Bár a kultúrtörténet ősi népei még úgy tartották, hogy az álmok összefüggésben állnak az istenek világával, és ezekben istenek és démonok nyilatkoznak meg, Arisztotelész már határozottan állította, hogy az álom nem más, mint az alvó személy lelki tevékenysége. Sokan mindennapjaik természetes velejárójaként tekintenek álmaikra, de Freud arra is rámutatott, hogy ha valaki érdeklődéssel fordul álmai felé és megvizsgálja azokat, könnyebben és gyorsabban tud visszaemlékezni rájuk, ezáltal jobban megértheti a lélek működését is. Az Álomfejtés című könyve harmadik kiadásának előszavában utalt arra, hogy a könyv későbbi kiadásaiban majd szorosabb kapcsolatot kell keresnie az álmok költészethez, mítoszokhoz, nyelvhasználathoz fűződő viszonyához. Ez az elgondolás az Art Capital Álom-párok című beszélgetéssorozatának eseményén is szóba került.

A június elsejei esten Jánossy Lajos író, szerkesztő beszélgetett Takács Zsuzsa Kossuth-, és Aegon-díjas költőnővel álmairól és azok versekké transzformálódásáról.

Takács Zsuzsa költészetének egyik meghatározó eleme az álom, rendkívüli módon foglalkoztatja ez a kérdés. A beszélgetés kiindulópontja egy olyan nehéz és visszatérő álom volt, amely a saját világra jöveteléhez kapcsolódott. Meg kellett tanulnia kezelni a képeket, melyek gyakran megviselték, de megszelídítette őket a kimondásuk, versre való átültetésük.

Takács Zsuzsa szerint figyelni kell az álmok nyelvére, mert ilyenkor teljesen más nyelven szólunk, mint éber állapotunkban. A költőnő is a már említett ősi elképzelést, az Istennel való dialógust tapasztalja ebben a folyamatban, illetve egy felettes énnel való társalkodást. Az álom vigaszt is jelentett számára a nehéz időkben, mert általuk megtapasztalhatta, hogy a hétköznapokon túl létezik egy másik valóság is.

Azt is elmesélte a hallgatóságnak, hogy az álom választ adhat megválaszolhatatlan kérdéseinkre. Az álmok úgy is megjelentek a költészetében, hogy időnként szonetteket álmodott. Ezeket tizennégy soros álmoknak nevezi. Előfordult, hogy egyetlen éjszaka során öt olyan szonett is született, melyekből egy teljes történet alakult ki. Később visszaolvasva a szonetteket megrázó volt számára az így született szerelmi búcsú.

Takács Zsuzsa szerint az álom és az ébrenlét közötti határ mindennapi életünk során gyakran ugyanúgy elmosódik, mint a költészetben. Versírás közben ő máshogy érzékeli a környezetét, és más nyelvet is használ. A szerelmes versek írásakor nem léteztek tabuk a számára. Akárcsak az álomban, a költészetben is szavakban fogalmazza meg a költő azokat a dolgokat vagy érzéseket, történéseket, amelyeket egyébként nem szavakban gondol el. Ez a gondolat rímelt arra a Friedrich Schleiermacher teológus által felvázolt elképzelésre, melyre Freud is többször hivatkozott írásaiban, miszerint az ébren lévő fogalmakban, míg az álmodó túlnyomóan képekben gondolkodik.

Takács Zsuzsa elmondta, hogy a külföldi költők tollából született álomverseket nagy örömmel fordította magyarra. Költészetté formálásukban azt találta a legérdekesebbnek, hogy a nyomasztó álmokat versre átültetni felszabadító érzés, mert ezáltal elvész a félelmetességük. Lidérces álmaimat legyőztem, nyelvüket megértettem – fogalmazott Takács Zsuzsa.

Elfogadhatjuk a pszichoanalízis azon kijelentését, hogy alvás közben a lélek bár elfordul a külvilágtól, de kapcsolata nem szakad meg vele teljesen, halljuk zajait, érzékeljük az onnan érkező ingereket. A beszélgetésben is elhangzott, hogy van olyan verse, amelyik úgy íródott, hogy álmából felriasztotta egy csengetés, majd visszaaludt, és a folytatásban elkészült a mű.

Szóba került a Vak Remény allegorikus alakja is, aki a költőnő vigasztalója a nehéz időkben, a legsötétebb pillanatokban is vele van és erőt ad. A vágyálmaink Takács Zsuzsa szerint létező vigaszlehetőségek, mert azokban átadjuk magunkat egy felettes én döntésének. A lelki gazdagságot saját életében akkor érzi, ha sokat álmodik.

A résztvevők a költőnő felolvasásában hallhatták néhány azon versét a Vak Remény című kötetből, melyek álmok kapcsán születtek vagy az álmodáshoz kapcsolódnak.

Takács Zsuzsa elmesélte, hogyan válnak költeménnyé az álmai
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top