+ Irodalom

Ha életben marad, nagyon erős akarata lesz! – mondta az ápolónő az inkubátor mellett

Érdi Tamás életben maradt, s valóra váltotta a címbeli jóslatot. Most édesanyja meséli el a történetet: Akinek a madarak is Chopint énekelnek.

É. Szabó Márta: Akinek a madarak is Chopint énekelnek / Érdi Tamás története – Corvina Könyvkiadó, 2018 – 316 oldal, kartonált kötés – ISBN 978-963-1365-33-7

Döbbenetes és erős kötet, olyan, köztünk élő emberekről, akiknek nem nagyon volt más választása, mint erősnek lenni. É. Szabó Márta, Érdi Tamás édesanyja olyan könyvet tett asztalunkra, mely a legszorosabb értelemben életrajz, s közben a legmagasabb minőségű irodalom. Saját életét és családja életét nem aprópénzre váltotta, hanem keményvalutára. S lássuk be, ezen a terepen ez nagyon ritka. Tényleg a legritkább esetben fordul elő, hogy az erős és megörökítésre/továbbadásra alkalmas emlékanyag olyan formában kerüljön a papírra, ami az olvasót folyamatosan a katarzis közelében tartja. Ezzel együtt az Akinek a madarak is Chopint énekelnek címen megjelent családtörténet (melynek része Érdi Tamás története is) olyan mértékű kitárulkozás, amihez nem lehet hozzászokni: nem csak a történésekre, de az ezek által kiváltott érzésekre és gondolatokra is érzékenyen reagál. Így nem „csak” memoár, de számvetés is. Ráadásul nem csak Érdi Tamást és a szűkebb családot, de sok esetben a magyar kulturális élet egy-egy szelete is bele kerül a történetbe.

É. Szabó Márta és férje, Érdi Sándor abban az időben, amikor Tamás született, televíziósként a szűkre szabott és szürkére mázolt magyar kulturális élet alakítói, résztvevői – színesítői – voltak. Nem titok: szerencsés helyzetben lévő, problémáikban és küzdelmeikben is privilegizált emberek életébe robbant bele, a nem egészen ezer grammal, a koraszülöttként felbukkanó Tamás.

„…Ez egy béka. kis lábai a hasa alól alig látszottak ki, apró fejét pedig hosszú fekete hajszálak borították. Az ápolónő az inkubátor ajtaján keresztül úgy húzta ki, hogy a hátán összefogta bőrt, pont úgy, ahogy egy kismacskát szoktak felemelni. A látványtól sikoltozni szerettem volna, de csak hangosan könyörögtem
– Kérem, nagyon kérem, azonnal tegye vissza, nagyon kérem…”

– idézi vissza első találkozását fiával É. Szabó Márta, s az olvasó érzi/tudja, hogy ezeknek a soroknak a leírásához a történetet, az azóta fel- és megoldott traumát újra kellett élni. Nem véletlen, hogy az első napok leírásai közé oly sok régebbi emlék, gyermekkori tapasztalat és élmény került. Ez – valószínűleg – nem csak egy „technikai megoldás”, mely segít lazítani a fájdalom, a kétségbeesés és a kilátástalanság sodrásán. Mi másba kapaszkodna egy gyermekéért rettegő anya, mint a saját biztonságos – ennél legalábbis sokkal biztonságosabb – gyermekkorába, a világ felfedezésének időszakába? Abba a korba, mely az életre felkészítheti az ember, de az ilyen eseményekre nem.

A történet elmesélésében a legjobb, legerősebb, legmegrázóbb irodalmi művek ereje mutatkozik meg, s ráadásként: ez nem fikció! Az itt leírtakat a megélt élet, – ha úgy tetszik – maga a Valóság hitelesítette. De nem csak az! Hiszen az egymást követő fejezetek, a kibontakozó sorsok szövetében egy-egy rövid bekezdés erejéig – saját szavaival – felbukkant Tamás édesapja is: kiemel, hangsúlyoz, értelmez. Támaszt ad, ahogy tette/teszi ezt a „valódi életben”, Tamás felnevelése során is.

Az inkubátor mellett végigizgult hónapok után pedig kiderül, hogy az életmentő készülék, miközben életet mentett, elvette az alig-ember kisfiú látását…

„…a magyar kórházi inkubátorok legnagyobb részéről hiányzott az egyik legfontosabb műszer, az oxigénszabályzó. Ennek hiányában a nővérek megérzésük szerint adagolták a babáknak az oxigént, aztán a mennyiséget vagy eltalálták, vagy nem. Ha igen, akkor minden rendben volt, ha tévedtek, akkor nem. Két veszély fenyegetett, túladagolás esetén a vakság, aluladagolás esetén az agykárosodás.”

– magyarázza Érdi Sándor az egyik szikár betoldásban. És mindez csak egy életút eleje! Nem spoilereznék, nem mesélném el a többit, hiszen, aki tudja, kicsoda Érdi Tamás, az pontosan érzékeli, hogy honnan, milyen messziről kellett elindulnia. (Akinek „kimaradt”, annak alapozás gyanánt, a könyv előtt, jó szívvel ajánljuk Érdi Tamás honlapját.)

Az eddigi életút menték olyan emberek tűnnek fel, mint Kocsis Zoltán, Vásáry Tamás, Eötvös Péter, hogy csak az igazán ismert nevek közül emeljünk ki néhányat, s a történet olyan emberek arcélét is felvillantja, mint Sütő András vagy éppen Wass Albert. És persze ott vannak azok is, akiknek a nevével most találkozhat először az olvasó. Ők sem kevésbé fontosak. Földrészek és városok suhannak el Tamás mellett…

Akinek a madarak is Chopint énekelnek / Érdi Tamás története című kötet kapcsán nincs bennünk kétely és nincs „igen, de…” hümmögés, nincs hibakeresés: É. Szabó Márta könyve olyan kötet, amelyért hálás lehet az olvasó.

Ha életben marad, nagyon erős akarata lesz! – mondta az ápolónő az inkubátor mellett
Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Népszerűek

To Top