+ Életmód

Imre Géza: A sport megtanít emelt fővel veszíteni

Hogyan látja ma a riói döntőt? Mennyire nehéz lecsalogatni a mostani gyerekeket az edzőterembe? Milyen érzés egy sportolónak, amikor az ő tiszteletére adják elő Lehár Ferenc Arany-Ezüst Keringőjét? Imre Géza olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívóval beszélgettünk az olimpia okozta teherről, a fiatal tehetségekről, és még a komolyzenéről is. Interjú.

Keresés a weben

Én láttam ezeket az arcokat, és rossz volt nézni. Erre nem készítették fel őket. A felkészítés az olimpia esetében nem csak a sportszakmai felkészítést jelent.

Nyert világ- és Európa-bajnokságot, két olimpiai ezüst- és bronzérem díszeleg a vitrinjében. Tavaly Rióban drámai végjátékban csúszott ki kezei közül az olimpiai aranyérem. Ha épp nem a páston küzd, akkor fiatalokat edz, bár most épp egy mozgásszervi betegség hátráltatja. Imre Géza párbajtőrvívó második helyen végzett az év férfi sportolója szavazáson, a Pannon Filharmonikusok pedig neki ajánlotta Lehár Ferenc: Arany-Ezüst Keringőjét a Bogányi Tibor vezényletével Pécsett megrendezett újévi hangversenyén, ahová több magyar olimpikont is meghívtak a szervezők. Imre Gézával beszélgettünk az olimpia okozta teherről, a fiatal tehetségekről, és komolyzenéről is. Interjú.

– Gerincsérved miatt idén több versenyt is ki kellett hagynod. Hogy állsz a rehabilitációval? Milyenek az esélyeid a teljes gyógyulásra?

Pont tegnap is voltam tornázni. Utána olyan jól éreztem magam, hogy megmutattam a kezdő csoportban, hogyan kell kitörni. Nem kellett volna, estére megint nagyon fájt a derekam..

– Lelkileg mennyire visel meg, hogy egy ideje nem tudtál a pástra lépni?

Már az is megvisel, hogy futni sem tudok fájdalom nélkül, pedig szeretnék végre mozogni.

– A 2016-os riói olimpia után azt nyilatkoztad, talán 30-40 év alatt tudod feldolgozni, hogy végül nem sikerült megszerezned az aranyérmet. Lassan fél év távlatából hogyan gondolsz vissza arra a bizonyos döntőre?

Ahogy mondtam, mindig fájni fog, ha rá gondolok, nagy lehetőség volt. De tudom, hogy ez is a sport része. Hemingway-t idézném: A sport megtanít … emelt fővel veszíteni.

– Tavaly több magyar olimpikon is hangot adott annak a véleményének, hogy a szurkolói elvárások teherként nehezednek rájuk. Te mit érzékeltél ebből? Mit gondolsz a jelenségről?

Én láttam ezeket az arcokat, és rossz volt nézni. Erre nem készítették fel őket. A felkészítés az olimpia esetében nem csak sportszakmai felkészítést jelent. Nekem már nem az első olimpiám, így ez nem volt újdonság.

– Edzőként is dolgozol. Sokan hangoztatják, hogy az okostelefonok és az internet korában sokkal nehezebb a gyerekeket lecsalogatni az edzőterembe, legyen szó bármilyen sportágról. Hogyan látod ezt a kérdést? Tényleg ekkora a baj?

Baj van, de azért nem nagy. A TV-nek köszönhetően az olimpiai közvetítés már mindenkihez eljut. Szinte az egész olimpia, elejétől a végéig. Sok hír pedig csak az okostelefonoknak köszönhetően jut el a gyerekekhez. Itt nagy a felelősség, hogy milyen hír. Szerencsére Rióval kapcsolatban jó hírek jutottak el hozzájuk. Tele vannak a vívótermek kezdő gyerekekkel! Innentől már az edzők felelőssége, hogy ott is tartsuk őket.

– Ha már szóba kerültek a jövő sportolói, nem mehetünk el az utánpótlás témája mellett sem. Sok olyan fiatal vívót ismersz, akik szerinted 8-10 év múlva komoly esélyesként indulhatnak egy nagy világversenyen?

Látok többet is. Remélem, hogy közülük páran odaérnek majd a csúcsra.

– A Pannon Filharmonikusok az újévi koncertjét a riói olimpia sikeres magyar versenyzőinek ajánlotta. Edződdel együtt téged is meghívtak a pécsi hangversenyre. Hogy érezted magad a koncerten?

Nagyszerűen. Néha nem is értettem, miért hívják komolyzenének? (nevet) Nagyon jól szórakoztunk. Lenyűgözött Bogányi Tibor vezénylése, Lendvai József könnyedsége, és a zenekar kiváló játéka. Jókat mosolyogtunk Bősze Ádám konferálásain. Megtisztelőnek éreztem, hogy Lehár Ferenc Arany-Ezüst Keringőjét nekem ajánlották, sőt még egy korábbi nyilatkozatomra utalva átnevezték Fehér-arany keringőre. Nagyon érdekes érzés volt, büszke voltam, hogy amit tettem, a sporton kívül másokban is nyomott hagyott, de kicsit zavarban is voltam néha.

– Ha már itt tartunk, hallgatsz komolyzenét?

Régen sokat hallgattam, mert édesapám nagy rajongója, ezért csak az szólt otthon. Egy jó előadásban, nem a legkomolyabb műveket, újra szívesen hallgatom, és jövök rá ilyenkor, mennyire élvezhető.

– A hangverseny előtt részt vettél a PTE-PEAC Vívószakosztály által szervezett közönségtalálkozón is. Milyen élmény volt?

Mindig nagy élmény. De annyiból volt érdekes, hogy olyanok is eljöttek meghallgatni, akik ismernek. Ez nagyon jólesett.

– Nemrég egy interjúban említetted, hogy tavasszal megjelenhet egy könyv, amiben a sportolóként szerzett tapasztalataidat is megosztod az olvasókkal. Hol tart a kiadás?

Remélem, nem fog akadályokba ütközni a megjelenés… Még nincs teljesen kész, de jól halad a munka. Páran már olvashattuk az első fejezetet, többen is megkönnyeztük… Remélem, hogy a többi is hasonlóan érzelmes és érdekes lesz. Nem törekszünk életrajzi könyvre, szeretnénk kicsit mást nyújtani, eltérni a megszokottól. Ami még tudható, hogy írója az a Pietsch Tibor, aki a Dárdai Pálról szóló könyvet is jegyzi.

 

A nyitókép forrása: Facebook

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

I accept the Privacy Policy

Népszerűek

To Top