Érdekes történetek a xx. századból magyar sajtócikkek alapján – 1941
január, Finnország – Hajó érkezett a kikötőbe, amelyről faházakat emeltek le és raktak a partra. A házakat Svédország küldte a finn hadi károsult családoknak. Akik hosszú hónapokon át téglából építkeztek, el nem tudták képzelni, milyen lehet az, mikor egy délután szólnak az embernek, figyelj, megérkezett a házad.
január, Mexikó – Az indiánok különleges csemegeként fogyasztották az üszkös daganattá torzult kukoricacsöveket. Az üszkös kukoricacsőért mindent megadtak, drágábban vásárolták, mint az ép csövet. Az üszköt forró olajban sütötték ki, mérgező hatását nem tapasztalták, de annyira azért nem volt gusztusos, hogy elterjedjen a világon a sült üszök.
január, Martinique – A szigeten egyre nehezebben lehetett kenyérhez jutni, mert elmaradoztak az amerikai lisztszállítmányok. Nincs kenyér, nincs kenyér, tárták szét kezüket az emberek, nem gondolták volna, hogy a mindennapi életük ilyen egyszerűen, egyik hétről a másikra megváltozhat.
február, Olaszország – Egy római étterem teraszán üldögélt a férfi, egy adag bolognai spagettit rendelt. Az újságokat lapozgatta, figyelte a háborús híreket. A pincér kihozta az italt, majd néhány perc múlva a spagetti is megérkezett. A férfi letette a lapokat, a tányérra, majd a pincérre nézett. Mi az, Giuseppe, rosszul látok? Vagy megnőttek nálatok a tányérok? Nem, uram, magyarázkodott a pincér, korlátozták a fölszolgálható tészta mennyiségét.
február, Chile – Tudományos tapasztalat, hogy nagy magasságokban megszűnnek a szamárköhögés kínzó tünetei. A nagy magasság elérése azonban nem olcsó mulatság, ezért összegyűjtöttek több mint száz szamárköhögésben szenvedő kisgyereket. A csoportos szamárköhögés elég furcsa látványt nyújtott, de amikor repülővel négyszáz méter magasba szállították őket, a gyerekek csodálkoztak rajta a legjobban, hogy a hirtelen levegőváltozástól mindannyian meggyógyultak.
február, Japán – Két, hadiüzemben dolgozó tokiói férfi találkozott az utcán, és az egyik arról mesélt, hogy képzeld, nálunk bevezették, hogy a fizetésünk 10 százalékát kötelező a takarékszövetkezetbe vinni. Az semmi, mondta a másik, nálunk a 15 százalékát. Százalékban több, mondta amaz, de te sokkal jobban keresel nálam. Honnan tudsz te az én fizetésemről, ugrott neki a másik. Nem elég, hogy mindkettőjüket takarékosságra kényszerítette a háború, de még jól el is verték egymást.
március, Bulgária – Szűk körű vetítésre gyűlt össze a szófiai filmvizsgáló bizottság, hogy két filmről eldöntsék, megfelel-e a bolgár ember közízlésének. Hogy, hogy nem, a vetítés előtt az egyik film lángra kapott és eléget, de olyan hevesen, hogy kigyulladt tőle a másik film is, amit a fogas alatt tároltak, ezért a cenzorok kabátja is lángra kapott és hamuvá éget. Se filmek, se kabátok, ez az igazi kritikai megnyilvánulás.
március, Szovjetunió – Erivánban az örmény kutatók megállapították, hogy a szőlőlevélben 3-4-szer annyi C-vitamin van, mint a citromban. Amint elért a hír az országos vezetőkhöz, tárgyalást hívtak össze. Az első fölszólaló kétségeinek adott hangot. Jó-jó, hogy háromszor-négyszer annyi benne a C-vitamin, de azt mondják meg nekem, kérem, hogy fogom én a teámba csavarni a szőlőlevelet?
március, Írország – Végünk van, emberek, végünk, ennél mélyebbre nem lehet süllyedni, rontott be a dublini kocsmába egy férfi, újságlapokat lobogtatott a kezében. Mi van veled, megbolondultál, kérdezték a többiek. Ezt hallgassátok, mondta, és a papír fölé hajolt. Az ír kormány korlátozza a gabona-, a kenyér- és a sörfogyasztást. No, csapott az asztalra egy most ébredt vendég, akkor gyorsan vegyük magunkhoz a tartalékot!
