Rió bizonyította, hogy pszichológusra van szüksége a magyar sportolóknak

lenart_agota

Nem lehet halogatni tovább egy központilag irányított háttér kiépítését, melyben sportpszichológusok segítenek a sportolóknak a mentális felkészülésben – reagált Lénárt Ágota sportpszichológus Tóth Krisztián cselgáncsozó szerdai szavaira.

A 90 kilogrammos dzsúdós, aki Rióban éremesélyesnek számított, ám a második meccsén kikapott és kiesett, arról beszélt a kudarc után, hogy “agyonnyomja az olimpia” a magyar sportolókat: “otthon senkinek nem felel meg semmi.”

Azokat a versenyzőket nyomja agyon a teher, akik mentálisan nem készülnek fel erre a helyzetre

– mondta Lénárt Ágota a riói Olimpiai Sportlövőközpontban, ahol csütörtökön Miskolczi Julianna versenyzett, aki már hosszú ideje dolgozik együtt vele.

Évtizedek óta mondjuk, hogy egy világversenyre, és főleg az olimpiára mentálisan is fel kell készülni. Ez azt jelenti, hogy a sportolónak nagyon sokszor modelleznie kell azt a helyzetet, ami vár rá, ezt be kell gyakorolnia, s ezt különböző sportpszichológiai módszerek, technikák segítségével el kell sajátítania.

Az elismert szakember szerint nagyon sok sportoló gondolkodik úgy, hogy majd a helyszínen megbirkózik a körülményekkel, s lehet, hogy kicsit nagyobb a nyüzsgés, felhajtás egy olimpián, de más különbség nincs az egyéb versenyekhez képest. Ám hangsúlyozta, “ez nem így van”, mert a játékokon meg kell szokniuk többek között, hogy faluban laknak, nagyon sokan vannak körülöttük, esetleg a pihenőidejüket sem tudják a szokott módon beosztani, ráadásul nagy a nyomás a média részéről, különböző elvárásokról hallanak, sőt, akár a barátok és a család részéről is megnövekedett teher hárul rájuk. A pszichológus tapasztalatai szerint van, aki egyáltalán nem olvas el semmilyen levelet, újságcikket, van, aki viszont mindig, márpedig a különböző véleményeket, információkat, kommenteket meg kell tanulni kezelni, s érdemes olyan “üvegburába” helyezni magukat, amibe csak azok az információk jutnak be, amelyek segítik a versenyzőt. Ugyanilyen fontos a “csapásokkal való megküzdés” képességének elsajátítása, a váratlan helyzet kezelése, s hogy akkor is tudjon küzdeni az ember a végsőkig, amikor menet közben úgy érzi, rossz helyzetben van, elúszott a versenye.

Mindezt mentálisan is kell gyakorolni, ezt hívjuk modellezésnek. Ebben is tudunk segíteni, ezek a sportpszichológia alapmódszereihez hozzátartoznak, amit egy felkészülés során megfelelő módon adagolva, a versenyzőnek időt hagyva az elsajátítására lehet begyakorolni. Viszont ha ez nem történik meg, akkor következik be például az egyik fajta összeomlás, az acting out, kilépés a helyzetből, azaz valaki egyszerűen köszöni szépen, s elsétál

– utalt a pszichológus Verrasztó Dávid úszóra, aki, miután vb-ezüstérmesként nem jutott be a 400 m vegyes döntőjébe, szerdán nem indult el 200 m vegyesen, s már elutazott Budapestre.

A másik reakció, hogy utólag valahogy megmagyarázza a jelenséget a versenyző, aki számára ez egy értelmezési keretet ad, ám a jövőre nézve nem oldja meg a helyzetet.

A versenyző ezekkel a problémákkal egyedül nem tud megküzdeni, ezért külföldön már bevett gyakorlat, hogy főleg a világversenyre készülő sportolók számára van egy alapfelkészítés, ami kötelező.

A pszichológiai felkészítést nem szabad kötelezővé tenni, ám az alaptechnikákat meg kell tanítani, s ezt már külföldön régen felismerték. Nem a mélylélektani alapokat kell kapirgálni, hanem azokat a technikákat kell megtanítani, amelyekkel a versenyző ki tudja hozni magából a legjobb teljesítményt, azt igenis meg kell tanítani

– mondta határozottan a világ élvonalába tartozó számszeríjász.

Amennyiben korszerű, modern felkészülésben gondolkodunk, akkor vannak olyan dolgok, amiket be kell építeni, s egy stábmunkával ezt biztosítani kell. Tehát orvos, gyúró, dietetikus, fizioterapeuta, gyógytornász, sportpszichológus kell, hogy legyen a csapatban, s ez innentől kezdve nem választás kérdése.

Mindehhez a szervezeti kereteket központilag ki kell építeni, mert ezek jelenleg Magyarországon nem működnek, a szakember hátteret pedig biztosítani kell.

Csak megfelelően képzett és tapasztalattal rendelkező szakembereket szabad a sportolók közelébe engedni. Ugyanakkor a sportolóknak, szövetségeknek kötelezően kellene a rendszerbe bekerülő sportpszichológusok közül választaniuk. Kérdésre válaszolva jelezte, hogy a magyarországi szakembergárda adott, s a rendszert hamar, néhány hónapon belül fel lehetne állítani.

A mostani példák jól mutatják, hogy ha nincs meg a felkészítés, akkor szélsőséges reakciókra lehet számítani, ami abból fakad, hogy a sportoló dühösnek és tehetetlennek érzi magát, mert nem tudja a helyzetet kezelni

– elismerte, hogy vannak olyanok, akik maguktól képesek megfelelően mentális tréninget alkalmazni, de vannak, akik erre sosem jönnek rá.



1 hozzászólás

Írd le a véleményed!
  1. Anna Kisfaludiné Baán

    Koromból adódóan sok olimpiát láttam már, de ez az olimpia nem az, amire vágytam. Eléggé furcsa dolgok történtek és a néhány versenyző nyilatkozata egy elég furcsa volt. KvázI azt mantrázták, amit a pszichológustól,pszichiátertől halottak, mintha egy agymosáson estek volna keresztül. A felkészítés ezek szerint nem időben történt, a versenyek időzítése is nagyon rossz volt, hajnali ill. késő esti versenyek az amcsi közvetítések miatt. Nem is tudom igazándiból semmi sincs a helyén, zöld a víz, koszos a víz, lopások, lövések, verekedések….. Anno a szöuli olimpia előtt a koreai kormány megkérte a bűnözőket, hogy az olimpia idejére függesszék fel tevékenységüket, és így lett. Semmi baj nem történt.


Új hozzászólás