+ Építészet

Így hatol a város a zsigerekig

városkommunikáció

Miként ábrázolja önmagát a város, hogyan viselkedik, milyen képet mutat önmagáról és milyen erős az identitása? – interjú.

Az, hogy egy építész, szobafestő, restaurátor, vandál vagy Rózsika néni a földszintről a muskátlival hat az épített környezetre, az egy dolog. De belegondoltál már abba, hogy a környezet hogyan hat rá? Rád? Mennyire határoz meg a város, ahol élsz? Erről faggattam Juhász Juditot, a Városkommunikáció Blog szerzőjét: izgalmas terület a környezetpszichológia.

Mi irányította a figyelmedet a város-lélektan kölcsönhatásra?

Egy családi utazás során, 2009-ben jártam New Yorkban, ahol nagyon varázslatos volt számomra, hogy a nyüzsgő városban az emberek időt szakítanak arra, hogy leüljenek egy padra, igyanak ott egy kávét, beszélgessenek vagy csak figyeljék, hogy mi történik körülöttük. A nyaralás során többször azon kaptuk magunkat, hogy parkokban ücsörgünk és csak szótlanul figyeljük a város életét. Akkor kezdett el kialakulni bennem a vágy, hogy bárcsak itthon is több ilyen köztér lenne kialakítva, ami hív, hogy használjuk, üljünk le, élvezzük. Aztán szerencsém volt, mert épphogy landolt a repülő Ferihegyen, kezdődött is az egyetemen az őszi szemeszter, ahol belecsöppentem egy olyan kurzusba, amit Dúll Andrea környezetpszichológus tartott az ember és környezet együttéléséről.

Hogyan indult el a blog?

Amikor 2011-ben befejeztem a BME Kommunikáció és Médiatudomány szakát, elkezdtem írni a blogot. Mire befejeztem a kommunikációs képzést, elkezdtek igazán mélyen érdekelni a városi környezetek. A két dolgot szerettem volna mixelni és elmélyíteni, innen jött a városkommunikáció kifejezés. Később jöttem rá, hogy valójában mennyi mindent rejt ez a szókapcsolat. Itthon még nem (igazán) volt használatos ez a fogalom, ezért külföldi szakirodalmakat olvasgattam, hogy melyik országban miként használják – de nem született még rá egységes definíció, inkább egy nagy halmazként kezelik.

Egy olyan blogot szerettem volna, ami a városi létről szól és a pozitív jelenségeit emeli ki. Egy olyan élmény-és ötletfelületet, ami főként szubjektív városképeken és mindennapi élményeken alapul. Az volt a célom, hogy megfigyeljem, hogy a városi környezet és a lakói hogyan kommunikálnak egymással, aztán ez az egész még kiegészült a pszichológiával, amikor jelentkeztem az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájába.

Sokféle értelmezés lehetséges, számodra mit jelent a városkommunikáció?

Az én értelmezésemben egyszerre többféle megközelítéssel viszonyul az emberek és a városok kapcsolatához. A fizikai környezettel való kapcsolatunk legfontosabb eleme az a kölcsönhatás, ahogyan az ember hat a környezetére és ahogy a környezet hat az emberre. Ez meghatározza, hogy milyen kommunikációs csatornákat és eszközöket használunk egymás között: legyen szó egyén és város, társadalom és város vagy akár városok egymás közötti, illetve határokon átívelő kommunikációjáról. Vagy akár arról, hogy a városi változások, fejlesztések, események miként adják át üzeneteiket a városhasználók számára. Hogy miként ábrázolja önmagát a város, hogyan viselkedik, milyen képet mutat önmagáról és milyen erős az identitása.

városkommunikáció

Azt gyakran hallani, hogy az ember hat a környezetére, de fordítva hogy van ez?

Ahogy lépkedünk az utcán, folyamatos kapcsolatban állunk a környezettel, a várossal. Megszólít bennünket. Például az utcák, a terek, a közlekedés, az épületek, az időjárás, az illatok és a köztéri művészeti alkotások. Hatással vannak ránk. És vele együtt az emberek is, akik használják. A városok gyakran hívnak minket, hogy használjuk őket, csak észre kell vennünk ezeket a jelzéseket.

Írod az oldaladon, hogy “a városkommunikáció két kulcskérdése, hogy a városi környezet és a lakói hogyan kommunikálnak egymással, valamint az, hogy a kulturális és társadalmi értékek hogyan jelennek meg a város és a lakói kölcsönhatásában”. Szerinted miben nyilvánul meg ez a kommunikáció, miben látható, érezhető a kölcsönhatás?

Elsősorban a hétköznapi interakciókban jelenik meg. Abban, hogy miként használjuk a tereket, hogyan hatnak ránk, miként befolyásolják a térhasználatunkat, másfelől pedig, hogy mi magunk milyen kapcsolatot alakítunk ki a környezettel. Hogy például a Bazilika lépcsőjét tényleg csak funkcionálisan használjuk, hogy bejussunk az épületbe vagy azért hogy nyárestéken ott ücsörögjünk és beépülve a város szövetébe az ott zajló élet részesei legyünk. Sok ilyen apró mozzanatból, cselekedetből, együttműködésből áll össze az egymásra ható kommunikáció.

A kulturális és társadalmi értékek megjelenése pedig számomra elsősorban abban mutatkozik meg, hogy nagyon sok olyan kortárs művész él itthon, akire inspirálóan hat a városi környezet. Szeretem az ilyen jellegű alkotásokat, hiszen az alkotó szűrőjén keresztül mutatja be a mindennapjainkat. De természetesen a legjelentősebb interakció az, amikor a valóságos térben, tehát a városi környezetben jelenik meg a művészet. Legyen szó akár egy Deák téri koncertről vagy utcazenéről, egy installációról vagy a street art-ról. Fontos, hogy közvetítsük a kultúrát, a gondolatokat, a művészetet az utcán, hiszen ez a legnagyobb és leghitelesebb üzenőfelület.

városkommunikáció

Nagyon frappáns az oldaladon olvasható kijelentés, hogy a város kiemelt önmeghatározási tér, erről kérlek mesélj még!

Ez a megfogalmazás nem egy saját kreáció, az egyetemen hallottam de nagyon megfogott. Azáltal, hogy folyamatosan kommunikálunk a várossal és a város is velünk, kialakul egy erős érzelmi kötődés, amit a mindennapi térhasználatunk során létrejövő jelentéstöbblet is erősít. Amikor bemutatkozunk valakinek vagy elkezdünk magunkról mesélni, valószínűleg már az első percben elmondjuk, hogy melyik városban születtünk, hogy hol élünk és dolgozunk jelenleg vagy hogy hova jártunk iskolába. Identitásunk meghatározásának egyik fontos eleme, emlékek és jelentések kapcsolódnak hozzá.

Meglátásod szerint a művészet ma Magyarországon mennyire él szoros kölcsönhatásban a várossal?

Azt gondolom, hogy igazán szoros kölcsönhatásról még nem beszélhetünk, de egyre erősebb törekvéseket látok és pozitív változások jelentek meg a közelmúltban. Erről tanúskodik például a Színes Város Strongbow Budapest Fesztivál, melynek keretében 10 tűzfalat öltöztettek új köntösbe képzőművészek, az egyre sűrűsödő köztéri koncertek, a városkommunikációs fotópályázat ahol kortárs fotóművészek alkotásai jelentek meg óriásplakátokon, a 100 szóban Budapest irodalmi pályázat és még sorolhatnám. A városi tér, köztér olyan mint egy nagy színpad, vagy mint egy nagy festővászon. És ez egyre inkább így van Budapesten is.

Hogy látod, mit tehet ma egy blog azért, hogy kulturális és társadalmi értékeket közvetítsen a város és a lakói kölcsönhatásában?

Amellett, hogy a blog missziójának egy fontos része, hogy felhívja a figyelmet értékközvetítő jelenségekre és felületet biztosítson a kortárs művészetek számára – fontosnak érzem, hogy ez ne csak az online térben jelenjen meg, hanem a valós fizikai környezetben is. Szoktam köztéri eseményeket szervezni, van amikor önmagában a bloggal, de időnként előfordul, hogy más szakmai egyesületekkel együttműködésben. Ilyen jellegű események voltak a köztéri közösségi fotó-fa-kiállítás, a várospiknik, vagy a jótékonysági rendezvény nagycsaládosokért, a KÖRBE – Környezetpszichológiai Beszélgetések konferencia az ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskolájával együttműködve, és kerekasztal beszélgetések.

városkommunikáció

Kattints ide a hozzászóláshoz

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Népszerűek

To Top