A Kozmosz frontemberével, Pál Zsomborral beszélgettünk új klipjük, készülő nagylemezük és rövid kényszerpihenőjük kapcsán.
Elég nagy lendülettel érkeztetek a hazai popszcénába. Belülről is ilyen nagynak tűnt ez a lendület?
Attól függ, melyik érkezésre gondolsz: a Schmitt Pált hamarabb hallották pár százezren, minthogy ténylegesen zenekar lett volna, ott volt némi örömteli pislogás, hogy mi történik. De ilyenkor inkább 2012-re szoktak gondolni, amikor a Világszakadtság meg a Forradalom sokat ment a Petőfin és ezért a harcos kormánygyűlölő internetezőkön kívül más is megtudta, hogy létezik a Kozmosz. Gyorsnak ez is gyors volt, de előtte évekig bütyköltük a számokat, játszottunk egy marék havernak meg a szokásos többi, szóval nem az történt, hogy megírtuk az első számot és egyből ránkszakadt a minden. És olyan sok minden egyébként sem szakadt ránk, gyakran van az az érzésem, hogy azért tűnhet kívülről nagyobbnak, mert nagyon-nagyon ritkán tűnnek fel Magyarországon zenekarok.
A Schmitt Pálnál nem éreztétek annak a veszélyét, hogy a Kozmosz egy novelty-dolog marad és a közönség majd mindig azt az egyet követelje?
Nem nagyon adtunk esélyt az embereknek arra, hogy ezt akarják, mert majdnem egy évvel a Schmitt Pál után volt az első koncert, és azon sem játszottuk a dalt, sőt, még utána nagyon sokáig, a lemondásáig nem. Biztos bele lehetett volna ebbe szépen szorulni, de ez klasszikusan az a szám, amit megnézel YouTube-on és nevetsz, de nem mész el az illető zenekar koncertjére, úgyhogy szerencsére nem jutott eszünkbe, hogy akkor ilyenből kéne még tízet gyártani ahelyett, hogy normális zenekar legyünk.
A punk gyökerek mellett esztétikailag és attitűdben sem a mélyundergound punkszcénát céloztátok meg.
A’célozni’ szó olyan szintű tudatosságot sugallna, ami sosem volt jellemző erre a zenekarra. Ez inkább csak így adódott abból, hogy egyrészt a dallamosabb és az újabb punkon nőttünk fel, meg fontos a szöveg, meg Attinak szerencsére nincs kedve sima kettő-négyet ütni három percig, hanem a műfajhoz mérten furfangos dobokat talál ki. De a látszatát is el szeretném kerülni annak, hogy a mélyundergroundra ilyen eltartott kisujjas budai szalonpunkokként nézzünk, Danival ráadásul régóta akarunk egy olyan zenekart, ami annyira egyszerű zenét játszik, aminél technikailag lehetetlen egyszerűbbet játszani.
De a mélyundergroundban trend alulmenedzselni a zenekarodat, míg ti azért foglalkoztatok a saját közönségetekkel.
Nem azért csináltuk a Kozmoszt, hogy rádióban legyen és fesztiválokon játsszon, de mindkettő olyan dolog, ami ha már adódott abból, amit magunktól, jókedvünkben csináltunk, akkor hülyeség nem élni vele. Az alulmenedzselést sosem értettem, nem kell persze belehalni meg rágörcsölni, de több embernek játszani, több emberre hatni mindig jobb, mint kevesebbnek. Az is van persze, hogy ebben a zenekarban minden második ember médiával vagy reklámmal foglalkozik valahogyan, tehát beleszarni és láthatatlannak lenni volna a nehezebb dolog.
A legtöbb ember azzal azonosítja a Kozmoszt, hogy a szövegek nem kerülik ki a politikát.
Mindig őszinte csodálattal tölt el, amikor valaki egy punkzenekaron számon kéri, hogy politikával is foglalkozik. Helló, ez egy punkzenekar! Mást is csinálunk, sőt, egyre inkább mást fogunk, de a legtöbben biztosan ebből az irányból ismernek meg minket, már csak azért is, mert zenei sajtó ugye nem nagyon van, és más miatt nem is írnak rólunk. Természetesnek azért természetes, mert ezek a dolgok foglalkoztatnak minket, és jól passzoltak is a zenéhez. Nyilván ha jazzbandánk lenne, akkor máshol zúdítanánk a világra ezeket a helyes kis gondolatokat. De azért a politikától való irtózás is erős túlzás, és Magyarországon a kis piac meg a hülye helyzet miatt jellemzőbb is, mint máshol: nagyon markáns véleményű, akár kifejezetten szövegcentrikus előadók is fosnak szólni két kritikus szót, mert a végén még kiveszik őket a Petőfiből, aztán ősszel már nem lesz kinek turnézni. Nem poppal kell rendszert váltani, de ennél azért elférne több bátorság.
Gyakran a punkzenekarok sem nagyon politizálnak, ha meg igen, akkor sok a közhely és kevés az aktualitás. Ebben a tekintetben nem mondható, hogy Dunát lehet rekeszteni a Kozmosz riválisaival.
Az a magyar rock első alapszabálya, hogy kell korrupt politikusos terepjárós gengszteres számot írni, szóval a közhelyesdi azért van, hogy kapjanak tagságit a Rockszövetségben. Az szerintem rendben van, ha valaki feelgood poppunk számokat akar csinálni és tök jó ilyen zenekarok vannak, hajrá. De az engem is meglep, hogy nincs még öt olyan zenekar, mint mi, el is szoktam árulni, hogy azért vannak ilyen számaink, mert mások csesztek megírni, hogy hallgathassuk, nem azért, mert 15 éves korunk óta erre készülünk. Annak biztosan van köze hozzá, hogy a közhangulat egyébként is vagy leszarós, vagy befordulós-apatikus-nihilista, egyikből sem könnyű harcos punkszámokat írni. Nekünk könnyű, én például nagyon könnyen leszek ideges és nagyon nehezen leszek apatikus.
A Kozmosz-szövegek nem a Lukács-Lovasi tengelyen mozognak. Érzel magadon magyar hatásokat?
Ákos hatása megkerülhetetlen! Oké, ha őszinte akarok lenni, valamennyi Geszti biztos van, és most nem a felesleges szójátékokra gondolok. Költőket citálni nagyon nagyképű volna, de biztos, hogy sokkal több magyar verset olvastam, mint amennyi magyar zenét hallgattam és ha ez hallatszik a szövegritmikán, akkor az nem baj. Egyébként meg nagyon hiszek az egyszerű, egyenes mondatban, a világos képekben és abban, hogy kamu tölteléksorokkal szívatni bárkit, aki veszi a fáradságot, hogy nyomjon rád egy playt, simán parasztság.
Bolygassuk a múltat: az Okosak földjén EP egy-két plusz dallal akár nagylemez is lehetett volna. Nem akartatok albummal indítani?
Egészen egyszerűen nem vettük észre, hogy nyolc számmal már el lehet csúszni nagylemeznek! Nem is lett volna pénzünk rá, nyolc szám volt a fiókban, fel is voltak demózva, játszottuk is őket, azóta fel is vevődtek. Ahhoz képest, hogy kb. semmink nem volt, mi az EP-t is tök nagy dolognak éreztük. De volt újság, ahonnan úgy dobták vissza, hogy hát EP-ről nem írnak, amire mondtam, hogy az elég nagy baj, mert nagylemez nem holnap lesz.
A nagylemez munkálatai viszont már javában folynak. Milyen lesz?
Elég vegyes anyagnak ígérkezik és még nem kristályosodott ki, hogy a szóba jöhető kb 13-14 dalból hány lesz rajta és melyikek. Felrakunk rá olyan dalokat, amik az elmúlt egy évben valamikor már kijöttek, és lesz rajta az Üzensz-e bármittel együtt legalább fél tucat új. Műfajilag pedig teljes szétlövés, lesz gitárpop, mondogatás, ordibálás, meglepetés. Ami tuti nem lesz, az Az Okosak Földje II., sem a dal, sem a korong értelemben.
Az új klip kapcsán: nem először dolgoztok a Mihaszna Filmmel. Hosszútávban gondolkodtok velük?
Most az történt, hogy jó előre megmutattam Nagy Viktornak, a vezető Mihasznának, milyen számokat viszünk stúdióba, és azonnal rárepült az Üzensz-e bármitre. Ez jó jel volt, Viktorral úgy lehet a legjobban dolgozni, ha hagyjuk, hogy kiélje magát és nem állunk folyamatosan a háta mögött jobban érteni az ő dolgához, ehhez meg az kell, hogy ő is szeresse a számot. Addig fogunk együtt dolgozni, amíg mindkét fél elég érdekesnek találja a dolgot, az biztos, hogy van még egy régóta fiókban heverő szám, amit ha végre megcsinálunk a lemezre, akkor nincs az az isten, hogy más csinálja a klipjét. Az a szám egyébként hangulatban erre az Üzensz-e bármit vonalra hajaz, lehangolt gitár, hosszú kiáltás, és erre a számra mondtam a lemeznél, hogy lesz benne meglepetésfaktor is.
Idén indítottál egy klasszikusabb popzenekart is Egyetlen néven. Jöttek a dalok és nem fértek bele a Kozmoszba?
Pont így: felgyűlt egy rakás demó, egyébként egyáltalán nem csak akusztikus dolgok, amik nem nagyon indították be a Kozmosz-tagokat, amikor viszont némelyiknek már a harmadik szülinapja is eljött és még mindig a demófiókban aludt, már aktívan frusztrált a dolog. Attival, a Kozmosz dobosával is tervezgettük, hogy ezekkel legyen valami, akár úgy, hogy ő kijön a dobok mögül, végül őt megette a meló, az ex-Reflectedes Pálmai Zsolt viszont elkövette azt a hibát, hogy rám írt, hogy tudok-e neki énekes-gitárost nagyon dallamos dologhoz. Mondtam, hogy jót sajnos nem, viszont van egy zenekarnyi parkoló számom, aztán ő szólt Vámos Lillának, a billentyűsünknek, végül pedig a még Fehérvárról hírhedt ismerős Skolák Peti szállt be basszusgitározni.
Készül Egyetlen-lemez is?
Ahhoz képest, hogy a korábbi zenekaraim, akár énekeltem, akár csak gitároztam bennük, mennyit pöcsöltek, pardon, milyen hosszasan érlelték ki a számaikat, eléggé rakétatempóban összeraktunk tíz számot és most ugyan éppen összetörtem az arcomat, de éppen demókat hümmögök már kifejezetten ide írt dalokhoz, szóval év végére simán lesz ebből 15-16 dal is. Az már simán egy fesztiválprogram, és igen, ez egy utalás! Most egyelőre egyesével-kettesével veszegetünk fel számokat, nézegetjük, mi hogy működik, mi áll nekünk jól, de ha beért a holmi, akkor tavasszal EP vagy akár nagylemez lesz a vége. Pénzfüggő is, producert is keresgélünk, mert elférne egy külső fül, aki többet dolgozott nálunk billentyűvel, és én is próbálok ráérezni, hogy én hogyan működöm ebben a legjobban.
Ez az említett kényszerpihenő meddig fog tartani?
Ez két hét, ameddig nem tudom kinyitni a számat (most járunk a felénél), aztán még lesz egy-két hét, amikor a sarkig nyitott szájjal üvöltés nem lesz az igazi, de hálistennek nem a világ vége. Szerencsére csak egy koncertet temetett maga alá, de az pont egy budapesti Kozmosz-Egyetlen közös cucc lett volna, amit iszonyúan várt mind a két zenekar. Attól régóta paráztam, hogy bringázás vagy valamilyen ugrálós extrémsport közben eltöröm a kezemet és beugró gitáros mellett fogok ordibálni gipsszel, de ez még engem is váratlanul ért.
Utolsó kérdésem: sokszor sok helyen szóba jön, hogy a hét szűk esztendő után az elmúlt években mintha elkezdett volna megmozdulni valami a magyar popzene körül. Te is így érzed, vagy borúlátóbb vagy?
Mit értesz pop alatt? Az Egyetlen a Kozmoszhoz képest biztosan az és a mi fejünkben is, de ehhez hozzá tartozik, hogy négy olyan ember gondolja popnak, akiknek Frank Turner a pop meg a Gaslight Anthem és nem mondjuk a Class FM playlistje.
A popzene nálam inkább könnyűzene: a metáltól a rádiópopig minden, amely a verze-refrén szabályoktól nem sodródik túlságosan messze.
Nem tudom, azt például én csak nézőként meg nálunk jóval nagyobb zenekarokkal dumálva éltem meg, hogy 2008-9 környékén lefeleződtek a nézőszámok a klubbulikon: ez a galaktikus csóróság valamennyit enyhült, de amennyire látom, még mindig tart, nem véletlen, hogy egészen nagynak számító zenekarok is inkább közösen turnéznak ketten, mint hogy egyedül játsszanak száz fizetőnek egy háromszáz fős vidéki helyen. A saját bőrünkön inkább a fesztiválokon érzem az erősödést: azért a Kozmosz alól 2012 után egy éven belül kipörgött a „nahát, itt van valami új dolog” hálás svungja, de a fesztiválokon érezhető, hogy több az ember. Igazán holisztikus képem meg nincs a dologról, inkább zenészként és hallgatóként is önző módon az érdekel, hogy mennyi az új cucc és az hogyan tud a felszínre jönni. És nem is tudom, hogy a hőskorban mi volt a forgási sebesség, de szerintem ha igazán pezsegne minden, gyorsabban kéne újaknak feljönnie, és aztán ha nincs bennük több, egy-két éven belül eltűnnie. Az sokkal érdekesebb lenne, minthogy a tíz és fél darab nagynak számító underground zenekar meg tud-e újulni kétévente annyira, hogy ne legyen feltűnő, hogy ezek ugyanazok és igazából tíz éve ugyanazt a számot játsszák.
(A nyitóképet Virág J. Péter készítette.)
