A kocsmák nem pusztán napjaink kedvelt színterei, de számos irodalmi alkotásban felbukkanó helyszínek is. Maguk a legnagyobb írók is szívesen látogatták az ilyen-olyan krimókat, ahol két ital hörpintése között zseniális költemények születtek. A lebujok nem csak a művek keletkezésénél játszottak fontos szerepet, de gyakran az adott irodalmi alkotásban is feltűntek. Öt olyan kocsmát mutatunk be, mely nem csupán a remekművekben, de a valóságban is léteznek.
Ernest Hemingway híresen nagy ivó és utazó hírében állt, aki útjai során mindig megtalálta a maga kedvenc törzshelyét, ahol egyszerre hódolhatott két kedvenc hobbijának, az írásnak és az ivásnak. Az 50-es években sok időt töltött Spanyolországban, ahol szeretett helyén, a Cerveceria kocsmában nyakalta az italt. A kocsma annyira a szívéhez nőtt, hogy A nap is felkel című regényében is megjeleníti, az 1904-ben nyitott sörcsarnokot. A kocsmában a mai napig megtalálható Hemingway jólbejáratott törzsasztala, ahonnan pompás kilátás nyílik az utcára.
Hemingway maga is gyakran megfordult a spanyol sörcsarnokban.
James Joyce életigenlő mesterművében, az Ulysessben fontos szerephez jut a Davy Byrne’s névre keresztelt kocsma. A könyv főhőse, Leopold Bloom dublini felfedező útja során tér be ide, hogy majszoljon egy finom gorgonzola sajtos szendvicset, majd azt leöblítse egy pohár, jóféle Burgundyval. A kocsma a mai napig, a valóságban is létezik. Az Ulysess rajongók fontos megállója és zarándokhelye, ahol kötelező jelleggel mindenki elfogyasztja a maga sajtosszendvics-Burgundy kombinációját.
„Homokosokkal ücsörögtem a Duex Magotsban”, állítja a narrátor, Humbert Humbert, Vladimir Nabokov 1955-ös klasszikusában, a Lolitaban. A párizsi székhelyű, valós lebuj ma is igen népszerű a nagy írók és gondolkodók körében, de a párizsi felsőbb tízezer elit tagjai és a Nabokov rajongók is tömegesen járnak ide.
A Kincses Sziget első részében feltűnő Admiral Benbow fogadó, valójában egy hagyományos, tengeri kocsma, melynek története egészen a 17. századig nyúlik vissza. A regény szerint a dekoráció kizárólag a tengerhez kapcsolható tárgyakból áll, melynek többségét a hajótöröttek megmaradt holmija teszi ki.
Vegyen egy jó adag csempészárut, adjon hozzá kevés intrikát, majd hintse meg irodalomtörténettel és már meg is kapja a Jamaica Inn nevű kocsmát. Mauer 1936-os könyvsikerének, A fogadó titkának kultikus fogadója a valóságban is létezik, ráadásul egy csempész múzeummal is emlékezik az egykori bűnözőkre. A vendégház a mai napig várja a vendégeit, szobáit stílusosan a könyv szereplőiről elnevezve, akik a legenda szerint, a mai napig ott kísértenek.
