A tévéműsorok fejezetnyi, kimerítő kritikája mellett nem kicsi részt szentel a könyv annak a procedúrának, hogyan választ a führer titkárnőjével e-mail címhez nicket, ugyanis már minden foglalt. Vigyázat, spoiler a kirikában!!!Sárközi Richárd kritikája Timur Vermes: Nézd, ki van itt című könyvéről.
Hitler felébred 2011-ben, nem tudjuk miért, igazából nem is érdekes, elindul az utcán, lehitlerjugendezi a focizó fiatalokat, egy újságos megszánja, befogadja, bemutatja producereknek (???), akik elviszik a tévébe, hogy fellépjen egy show-ban, és legyen ott is vicces, az első fellépéséből mém lesz, Hitler pedig egyre népszerűbb. A kötelező röviden.
A könyvben végig Hitler monológját olvashatjuk, a fejébe látunk, ahogy a Nicsak, ki beszél filmekben a babák, kutyák kommentárjait halljuk. Kommentárokkal a reneszánszát élő Hitler sem fukarkodik, véleményezi az emberek öltözködését, a graffitiket, a tévéadásokat (egy egész fejezeten át), az interneccet (sic!), a pártokat, rácsodálkozik a boltokra, a zenéket zajnak hallja és így a végtelenbe és tovább.
Főszereplőnk öntudatos és rendkívül aprólékos megfigyelő: folyamatosan körbetekint, elemzi a környezetét, megpróbál úgy alkalmazkodni, hogy eredeti identitását megtartva érje el céljait – csak éppen azt nem veszi észre a könyv végéig, hogy röhögnek rajta. Mindenki paródiának hiszi, amit csinál, csak az olvasó tudja, hogy ő az igazi Hitler és ezzel a tudással meg is van áldva, Hitler anakronisztikus látásmódjának köszönhetően erőltetett menetben követik egymást a kínosan vicces fordulatok, például hogy az újságos azért iszik instant kávét, mert az angolok blokád alatt tartják a tengeri kereskedelmet. És van még ott, ahonnan ez jött.
A tévéműsorok fejezetnyi, kimerítő kritikája mellett nem kicsi részt szentel a könyv annak a procedúrának, hogyan választ a führer titkárnőjével e-mail címhez nicket, ugyanis már minden foglalt. Vigyázat, spoiler!!! Ezek nem nyernek:
Adolf.Hitler, Adolfhitler, Adolf_Hitler, Ahitler, A.hitler, Hitler, Adolf, Hitler89, Hitler 2004, Wolf, Wolfsschanze, Wolfsschanze6, Obersalzberg, Obersalzberg6, Birodalmikancellária1, és végül a nyertes ez lesz: Újbirodalmikancellária – hip-hop el is meséltem a XII-ik fejezetet, legalább ezt sem kell már elolvasni.
Hitler, mint egy kesztyűbáb rá van húzva egy kultúrkritikus attitűdre, és löki ki magából a közhelyeket, olykor élesebben, mint ahogy azt a mainstream médiában megszoktuk, habár a South parkhoz képest annyi fordulat van benne, mint egy 10 órás nyan cat videóban.
Vermes kimondott szerzői szándéka volt, hogy megmutassa, milyen egyszerű azonosulni egy szélsőséges nézeteket valló emberrel, ha felkapja a média. De ezzel a szegény Hitlerutánzattal nem nagyon lehet azonosulni, a problémákra adott megoldásaiba az ember a Facebookon járva is önkéntelenül belebotlik, sőt annál sokkal kifinomultabb vagy éppen szélsőségesebb reakciókat is talál. Vermes több interjúban elpanaszolja, hogy annak ellenére, mennyien olvasták a könyvet, nem gerjesztett vitákat, holott nagyon egyszerű belátni, miért: mert nem volt miről vitatkozni, eredeti gondolatok híján ez a könyv egy jó ötlet hosszú, de még annál is hosszabb unalmas kifejtése.
Ha egy jó szöveget akartok olvasni arról, hogy egy meghatározó személyiség miként működne a mai világban, vegyétek inkább kézbe Zelei Miklós: Situs inversus című elgondolkodtatóan szellemes könyvét. Abból kiderül, hogyan legénykedne Ady a hungarian ugaron.
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
