Elhitették velünk, hogy a matek olyan, mint a száraz lószar!

denis-guedj-papagajtetel-typotex

Denis Guedj: A papagájtétel [Le Théorème du perroquet] – Typotex Kiadó, 2016 – fordította Király Katalin – 590 oldal, puha kötés – ISBN 978-963-2798-74-4

Vannak emberek, akiknek rááll az agya a matematika igazságára és szépségére, s vannak, akikben semmit nem moccantanak meg a képletek és a számok. Utóbbiak, a matek ellen beoltottak ráadásul magukra hagyva próbálják nagy ívben kikerülni ezt a számoktól szúrós terepet, s ezt a törekvést még támogatja is a matematikaoktatás! A tudomány egyéb szereplőivel szemben a matematikusoknak nincs életrajza, csak neve: olyan, mintha az irodalomoktatás csak és kizárólag az irodalmi művekre koncentrálna.

Pedig, mint azt már sokan bizonyították, lehetne ez másként is, a hollywoodi kliséken túllépő Egy csodálatos elme – a skizofrén matematikus John Nash története – bebizonyította a nagyközönség számára, hogy a matematikusok is emberek, akinek élete, sorsa, tragédiája, sikerei és öröme meghatározta a munkáját, a felfedezéseit.

Denis Guedj (1940- 2010. április 24.) elsősorban tudománytörténet professzora volt, másodsorban pedig nagyszerű regényeket írt az általa kutatott témákban. A papagájtétel magyar fordításának megjelenésével a Typotex Kiadó olyan adósságot dolgozott le, mely az egész magyar kultúrát nyomaszthatta volna a könyv 1998-as francia megjelenése óta.

Püthagorasz tizennyolc évesen vett részt az olümpiai játékokon. Ökölvívásban minden versenyt megnyert

– olvashatjuk a meglepő információt a könyv 119. oldalán, ahol már jócskán csőbe húzta az Olvasót a szerző. Denis Guedj egy olyan sokszínű és -szálú történetet kreált, ami nem csak végigvezeti az olvasót a matematika – és főleg a matematikusok – történetén, de ráadásul történelmi elemekkel átszőtt krimiként is kitűnően megállja a helyét.

A matematikai kérdésekbe egyre mélyebben belerángatott főhősök – egy nyolcvannégy éves könyvesboltos, egy süket kisfiú, az ikrek és az ő anyukájuk, meg egy beszélő papagáj – olyan kérdéseket tisztáznak, melyekről a mezei olvasó azt sem tudja, hogy kérdések. Vég nélkül lehetne sorolni a szöveg okozta felfedezés élményeket. Miként volt a kezdetekben, amikor a matematika és a filozófia még tulajdonképpen azonos volt egymással? Mitől irracionálisak az irracionális számok? Egy egyszerű olvasólámpával falra vetített fény miként „világít rá” a kúp metszeteinek szépségére? Tényleg arabok-e az arab számok? Mikortól létezik a mai értelemben vett nulla, s az miként változtatta meg a gondolkodást? Mióta használunk egyenlőségjelet, és az miért pont így néz ki? – Ezek mind-mind olyan kérdések, melyeket a matematikától zsigerileg irtózó emberek nem nagyon tesznek fel maguknak (de szerintem a matekosok sem, bár nekik kevésbé fontos). Pedig ezektől a kérdésektől – és pláne a Guedj által adott válaszoktól – a száraz és hideg számok elevenné színesség és csodálhatóvá változnak…

…ugyanúgy, mint azok az eddig érthetetlen emberek, akik matematikai kérdések megválaszolására tették fel az életüket. A papagájtételből kiderül, hogy ezeknek az embereknek jelentős része igazi hős volt, a szónak abban az értelmében, hogy ha kellett, akkor tűzön-vízen át, akár az életük árán is el akarták érni a kitűzött célt.

Forradalmárok voltak és harcosok, még akkor is, ha a forradalom a fejükben zajlott és a harc eszköze a gondolat volt. Szemben a világ által hősként tisztelt forradalmárokkal a matematikusok olyan eredményeket értek el, amelyek nem enyésznek el, nem fordulnak ellenkezőjükre akkor sem, ha valami idióta zsarnok kerül hatalomra. A számok nem hazudnak!

És még nem is szóltunk a regény nyomozati cselekményéről, melynek kezdetei a második világháborúig nyúlnak vissza, s onnan a dél-amerikai őserdőn keresztül vezetnek vissza Párizsba, Szicíliába, majd újra az őserdőbe… A regénynek ez szála pont elég vonzó ahhoz, hogy ne riadjunk vissza attól, hogy jönnek-sorjáznak a matematikai kifejezések. Átugorni nem lehet őket! Neki kell veselkedni!

Nem lenne rossz, ha egy-két aktív matektanár is elolvasná a regényt, tuti biztos, hogy az első rácsodálkozás után lenne olyasmi, amivel színessé tehetné a tanórákat. Is.