Titkos lakónegyedet és zsinagógákat rejt a föld a budai várban

Nem csoda, ha kevesen tudják, hogy a budai vár területén már a törökök előtt jelentős zsidó közösség élt, amelynek három zsinagógája is volt. Szinte minden a föld alatt van, amit pedig feltártak, az meg nem látogatható. Mi azonban bejutottunk a BUPAP jóvoltából az elrejtett részekre.

Azért gondoltuk fontosnak ezt a sétát, mert szeretnénk, ha a budapestiek is kicsit visszafoglalnák a várat, ne csak turisták járjanak fel. Igyekeztünk olyan tematikát összeállítani, ami abban is különleges, hogy nem hagyományosan a várhoz kapcsolódik és olyan helyszíneket fogunk végigjárni, amelyek alapvetően nem ismertek.

– kezdi a több órás túra vezetője, Csonka Laura történész.

Gyönyörű időben indul a BUPAP  zsidók és törökök a budai várban című sétája a Nemzeti Táncszínház épülete elöl. Kezdetnek elmegyünk a várfal széléig, ahonnan biztosan sokan megcsodáltátok már a kilátást a Krisztina térre, ahol az összképet némiképp megrontja az a nagy szürke sokemeletes lakóház. A túrának köszönhetően már nem csak azt tudom róla elmondani, hogy ronda, hanem azt is, hogy az épület alatt van a budai várban egykor élt zsidó közösség temetője, amelyet egészen 1686-ig használtak. A temetőt azonban precízen szétkapták az 1700-as években, ugyanis kellett az építőanyag a Nemzeti Táncszínház épületéhez.

A Nyugat-Európából érkező zsidó betelepülők egyébként az 1050-es években jelennek meg először a mai Víziváros és Óbuda területén. Kezdetben kézművességgel és pénzkölcsönzéssel foglalkoznak, ám az 1200-as évekre már a legfontosabb gazdasági pozíciókat töltik be. Ez persze sokak szemét szúrta már akkor is, ezért 1222-ben az egyházi képviselők rávették II. Andrást, hogy vegye bele az Aranybullába azt, hogy zsidók ne tölthessenek be ilyen jellegű pozíciókat. De nem alakult mostohán a későbbiekben a zsidók sorsa, ugyanis IV. Béla 1251-ben három nagyon fontos dolgot biztosít a közösség számára: királyi védelem alá veszi őket, tehát nem lehet kiűzni egy zsidót sem az országból, továbbá bűncselekménnyé nyilvánítja a zsidók megölését. Ez azért fontos, mert ekkoriban Nyugat-Európában büntetlenül lehetett zsidó kereskedőket kifosztani illetve megölni. A harmadik fontos engedmény pedig a szabad vallásgyakorlás. Persze IV. Béla nagylelkűsége nem volt ingyen, mindezért cserébe a zsidóknak adót kellett fizetniük. Ez a három tényező határozta meg alapvetően azt, hogy a következő években felduzzadt a zsidó közösség, hiszen a környező országokból, főleg Lengyelországból boldogan települtek be.

De ennyit a történelemóráról, nézzük meg mi van a föld alatt.

A Szent György tér alatt található ugyanis a zsidó lakónegyed, amelynek egy részét teljesen helyreállították, azonban nem lehet látogatni, hogy miért, azt nem tudjuk. A másik felét is feltárták, de azzal végül nem kezdtek semmit, hosszú évek óta csak gaz nő a romokon.

Itt először Bormúzeum volt, aztán Viaszmúzeum, végül bezárták és csak külön engedéllyel lehet lejönni.

– mondja Laura, miközben a kis csapat a Várgondnokság egyik munkatársát követi a föld alá vezető lépcsőn.

Tanácsos követni a vezetőnket, ugyanis könnyű elveszni a labirintusszerű föld alatti utcákban. Trappolunk a hűvös köveken, majd megérkezünk a negyed legérdekesebb részéhez, a mikvéhez.

A mikve, a zsidó vallás rituális fürdője sokkal fontosabb, mint a zsinagóga, a lakóházak után mindig ez az első, amit megépítenek.

– mondja Laura.

Nagy tanácstalanságot okozott annak idején a zsidó közösségnek ez a mikve, ugyanis miután lefúrták a kutat, kiderült, hogy meleg víz jön belőle, amiről nem voltak meggyőződve, hogy a hagyomány szempontjából megfelel -e, ezért egészen a bécsi rabbiig ment az ügy, aki végül rábólintott a használatra.

Három zsinagóga van egyébként a várban, ebből kettő a föld alatt, és a lakónegyedhez hasonlóan semmi nem jelöli őket, még egy tábla sem. Ezt a csoport tagjai igencsak furcsállják.

Alapvetően a zsidóság témája nem fér bele ebbe a várképbe és a régészek sem érezték szükségét annak, hogy a területeket megjelöljék valamivel.

– meséli Laura, akinek nincsen tudomása arról, hogy a jövőben változna a helyzet. Persze a tárgyi leleteket meg lehet nézni a Budapesti Történeti Múzeumban, de egyébként a járókelők és az autók úgy haladnak át nap mint nap egy 13 méter hosszan elnyúló zsinagógán, hogy annak a létezéséről nem is tudnak.

Az egyetlen látogatható imaház egy részlete.

De haladjunk tovább, a mohácsi vész után érdekes helyszín lehetett a vár, ugyanis a török seregek elől a magyar lakosság és főurak elmenekültek, a terület szinte teljesen kiürült. A zsidó közösség azonban bízott a törökök vallási toleranciájában és halotti lepelbe burkolózva fogadták őket, majd átadták nekik a város kulcsait. Ezek után még cifrább dolgok történtek, de nem akarok minden történetet elsütni itt, akit érdekel, az mozogjon egyet az infokért.

A zsidók és törökök közötti együttélés egyébként viszonylag békés volt, a titok persze itt sem a tolerancia és a szívjóság, hanem a pénz. A török hagyomány szerint ugyanis a muszlimok nem vethetnek ki egymásra adót, más vallású csoportokra azonban igen, ezért ők is vígan megadták a zsidóknak a szabad vallásgyakorlást. A török időkből egyébként kevés emlék maradt meg a várban. Számomra a legérdekesebb információ, hogy a mai Café Miró területén már a török időkben is kávéház működött. Kíváncsi vagyok, hogy erről tudnak-e a mostani tulajdonosok.

A fárasztó, de izgalmas séta egy tragikus esemény színhelyénél ér véget. 1686-ban, Buda visszafoglalásnál, amikor a brandenburgi csapatok felértek a várba, először a zsidó negyedben találták magukat. A zsidó közösség a csapatok láttán az egyik zsinagógába menekült abban a hitben, hogy ott majd nem esik bántódásuk. Sajnos nem így lett: rájuk gyújtották az épületet és mindenki meghalt.

Ez a történet sokáig csak legendaként élt, ugyanis nem találták meg később a zsinagógát, mert az újonnan betelepülő polgárok a romokra építkeztek.

– meséli Laura.

Egészen az 1960-as évekig rejtély tárgyát képezi ez a zsinagóga, ekkor ugyanis régészeti ásatásokat kezdenek meg, amely során elszenesedett csontvázakat találtak, így igazolódni látszott a történet. A tárgyi emlékeket és a maradványokat kiemelték, de pénz hiányában nem folytatódott a feltárás, már csak azért sem, mert a zsinagóga felett jelenleg egy nagy lakóház van, amelyet le kéne bontani. Emléktábla, vagy bármi utaló jel azonban itt sincs.