Nem tudok mit kérdezni. Azt gondolom, talán majd mond valamit. Elmond egy történetet. Valakit elveszített, azt siratja. Ez a legvalószínűbb. Vagy eszébe jutott egy régi-régi emlék a gyerekkoráról és azokról, akik szerették őt. Lehetséges. Esetleg egyik legnagyobb szerelmére gondolt, aki elhagyta. Vagy akit elhagyott. - Nógrádi Gábor írása.
Jó ötvenes német útitársam, nevezzük Helmuthnak, meséli, hogy kambodzsai barátnője családjánál járt egy kis faluban. A barátnő ebben az esetben azt jelenti, hogy amikor útitársam az országban tartózkodik, a lány vele van. - Nógrádi Gábor írása.
Ez egy apa? Széttépte a felirat miatt. Nem tud angolul, de a barom öcsémnek persze ugatni kellett! Apa, tudod, mi van a pólóra írva? - Nógrádi Gábor 140 karakteres részekből álló Twitter-regénye.
Életre szóló, fontos lehetett a mondat számomra, ha megjegyeztem. A nekünk való gondolatokat úgy szippantjuk magunkhoz, mint a virág színével, illatával a bogarat, hogy beporozza.
Talán azért pedálozok, mert későn kezdtem a prózaírói létet, s be kell hoznom az elmaradást. Harminchét éves voltam az első regényem megjelenése idején.
A Láttam, mi történt tele van sztereotípiákkal, de úgy, hogy még a kínos vagy szomorú mozzanatokban is akad szerethető könnyedség. A beszámolók sorozata bemutat, annak ellenére, hogy nem részletesen, nagyon alaposan.
Majd’ negyven éve, a megjelenése évében recenziót írtam Kertész Imre Sorstalanság című könyvéről. Bár akkor már publikáltam kritikákat a Magyar Nemzetben és hetilapokban, folyóiratokban, ezt az írás nem közölték.
Az alkotók, a művészek belőlünk, emberekből, a mi emlékeinkből, érzéseinkből, gondolatainkból rajzolják, festik, írják, éneklik, ‒ homokozzák ki az alkotásaikat.
A Dózsa György féle parasztháborúval foglalkoztam vagy fél évig regényírás ürügyén, és meghökkentett Erdélyi Gabriella tudós dolgozata – Nógrádi Gábor jegyzete.
Ahol lőnek, ott háború van. Bár ez nem mindenki számára nyilvánvaló. Nógrádi Gábor írása ezt teszi egyértelművé.
Nógrádi Gábor hat sorban, vadítóan szellemesen írta meg, milyen a magyar apa. Csak nehogy magadra ismerj!
Nem szépíti, csak értelmezi a történéseket, legyen szó lefejezésről, karóba húzásról, a középkori magyar hiedelemvilágáról vagy személyes higiéniájáról.
