Párizsban, az Olympia koncertteremben megrendezett 50. César-díjátadón minden szem az Emilia Pérez-re szegeződött – és nem is véletlenül. Jacques Audiard provokatív, spanyol nyelvű zenés filmje olyan magabiztossággal tarolta le a mezőnyt, mintha előre kiosztották volna neki a szobrokat. Hét kategóriában diadalmaskodott, köztük a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb adaptáció díjával.
Audiard ismét a peremre szorultak történetét meséli el, de most a musical műfaját ötvözi a mexikói kartellvilág brutalitásával és a francia sanzonok líraiságával. A történet középpontjában egy drogbáró áll, aki úgy dönt, nemcsak a bűnözői létet hagyja maga mögött, hanem saját testét is: nővé operáltatja magát, hogy végre szabadon élhessen. Az Emilia Pérez egyszerre meseszerű, nyers és megrázó – ahogy Audiardtól megszokhattuk.
A film diadalmenete már tavaly Cannes-ban elkezdődött, ahol a zsűri díját is elhozta, és a négy női főszereplő (köztük Selena Gomez és a transznemű spanyol színésznő, Karla Sofía Gascón) közösen kapta meg a legjobb színésznő elismerést.
A César-díjátadó másik nagy nyertese a Szulejmán története lett, amely egy illegális bevándorló ételfutár mindennapi küzdelmeit mutatja be Párizsban. Ez a film négy kategóriában győzött, köztük a legígéretesebb színész díjával, amit a főszereplő, Abou Sangaré vehetett át.
Miközben Audiard filmje magával ragadta a közönséget és a kritikusokat, a francia mozik királya, a Monte Cristo grófja kevésbé brillírozott. Bár 14 jelöléssel indult, végül mindössze két technikai kategóriában, a legjobb díszlet és a legjobb jelmez díjában részesült.
A színészi kategóriákban Karim Leklou és Hafsia Herzi lettek a nagy győztesek, míg a legjobb elsőfilm díját a Cannes-ban debütált Boldogok a sajtkészítők kapta.
A César-gála megható pillanata volt, amikor az életműdíjat a 92 éves Costa-Gavras vehette át, akit a politikai drámák mesterének neveztek, de Julia Roberts is tiszteletbeli Césarral térhetett haza – a szobrot nem más, mint Clive Owen adta át neki.
Az est elnöki tisztét idén a legendás Catherine Deneuve töltötte be, aki jelenlétével és nyitóbeszédével is emelte az esemény fényét. A francia mozi ikonja a megnyitó perceiben külön is hangsúlyozta, hogy a művészetnek és a filmnek kiemelt szerepe van a társadalmi párbeszéd fenntartásában, és hogy ez a felelősség különösen fontos napjainkban, amikor Európa számos pontján háborúk és társadalmi feszültségek árnyékolják be a mindennapokat.
Deneuve külön figyelmet szentelt Ukrajnának is, amelynek népével való szolidaritásáról nyíltan beszélt a színpadon. Az ünnepélyes megnyitó során egyértelművé tette: a francia film számára mindig is fontos volt, hogy kiálljon az igazság és az emberi méltóság védelme mellett.
Az est hangulatát végig a kettősség uralta: a hagyományos francia filmgyártás ünneplése és az Audiard-féle határfeszegetés diadala egyszerre volt jelen. Az Emilia Pérez nemcsak a filmakadémia, hanem a teljes francia filmipar számára üzenet: a jövő a merész történeteké, még ha azok spanyolul szólnak is.
