November 24-én búcsúztatják Komjáthy Györgyöt, a magyar rádiózás legendás alakját
November 24-én, vasárnap vesznek végső búcsút Komjáthy György EMeRTon-díjas zenei szerkesztőtől és rádiós műsorvezetőtől. A 91 éves korában elhunyt rádiós legendát a budapesti Jézus Szíve Templomban kísérik utolsó útjára. A család kéri, a gyászolók egy szál virággal róják le kegyeletüket.
A család az MTI-vel közölte a búcsúztatás időpontját és helyszínét. Komjáthy Györgyöt, aki október 28-án, rövid, súlyos betegség után hunyt el, a katolikus egyház szertartása szerint búcsúztatják. A gyászmise és az urna elhelyezése november 24-én 10 órakor kezdődik a fővárosi Jézus Szíve Templomban.
A beat és a pop atyja a rádióban
Komjáthy György 1933. december 2-án született Budapesten. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zenei Szakközépiskolában végezte orgona, zeneszerzés és népzene szakon. Pályafutását 1958-ban kezdte a Magyar Rádióban, ahol előbb technikai rendezőként, majd zenei szerkesztőként dolgozott.
A Kádár-korszakban, amikor a könnyűzene a támogatott és a tűrt kategória határán mozgott, Komjáthy György kulcsszerepet játszott a hazai beat- és popzene népszerűsítésében. Nevéhez fűződnek olyan rendkívül népszerű, ikonikus műsorok, mint az 1964-ben indult Vasárnapi koktél, az 1965-től futó Csak fiataloknak, vagy a 25 perc beat és A beat kedvelőinek című adások. Sokat tett a magyar előadók, együttesek széles körű megismertetéséért.
Szenvedélye a rádiózás
A rendszerváltás után is aktív maradt: 1986 és 1997 között a Danubius Rádió zenei szerkesztője volt, később dolgozott az Infórum és a Sláger Rádióban is. A rádiózás iránti szenvedélye nyugdíjasként sem csökkent, még az utolsó hónapokban is dolgozott internetes rádiókban. Alig öt héttel halála előtt még azt tervezte, hogy a rádiózás 100 éves évfordulóján virágot helyez el a Bródy Sándor utcai épületnél, amelyet második otthonának nevezett.
Életművét több rangos elismeréssel is díjazták: 1995-ben EMeRTon-életműdíjjal, 1998-ban Ezüst Tollal, 2022-ben pedig Fonogram-életműdíjjal ismerték el munkásságát.
Podmaniczky Szilárd
Örök élet meg egy nap – naplórészlet
2025. November 1. – 99,8 kg
Vannak témák, amikről azt gondolja az ember, hogy kedve támadt róla írni, miközben mégsem engednek magukhoz közel. A napokban Komjáthy György halálára akartam írni egy kis jegyzetet, arról, hogyan szőtte át a gyerekkoromat az általa szerkesztett sok-sok zenei műsor, hogyan fogtam a kis rádió antennáját 45 percen át a sötétben, hogy jobban sikerüljön a felvétel, hogyan hallgattuk a műsorait a barátommal, akit már harminc éve elveszettem, sok-sok hiteles és személyes élmény köt hozzá, mégsem tudtam megírni, mert rájöttem, hogy ez nem Komjáthyról szól, hanem rólam, ő csak egy eszköz lenne az emlékeimhez, és ez méltatlan beszéd ahhoz képest, hogy milyen nagy szerepet játszott ő az én életemben, anélkül, hogy ismertük volna egymást.
