A Tisza mesél: Régmúlt idők titkait tárja fel Szolnok folyója
A Tisza visszahúzódik – és felfed
Szolnoknál ismét beszédesebbé vált a Tisza: ahogy a nyári aszályos időszak beköszöntött, a folyó visszahúzódó vize újra régi titkokat, rejtett történelmi nyomokat hozott felszínre. Az utóbbi években ez szinte már rendszeres jelenséggé vált, ám az idei nyár különösen izgalmasnak ígérkezik. A vízszint apadása nemcsak a klímaváltozás következményeként értelmezhető, hanem egyúttal lehetőség is arra, hogy megértsük, hogyan éltek egykor Szolnokon és környékén az emberek – és mit hagytak hátra.
A folyó medre ezúttal is mesél. A kérdés már nem az, hogy előkerül-e valami, hanem hogy mi az, amit még rejteget.
Török kori híd és hajóroncsok – évszázadok lenyomatai
A leglátványosabb és talán legismertebb lelet a török kori fahíd maradványa, amelyet a Tisza időről időre – egyre gyakrabban – a felszínre hoz. Ezt a hidat valószínűleg a 16–17. században építhették, és fontos stratégiai jelentőséggel bírt. Míg korábban évtizedek teltek el két megjelenése között, manapság szinte évente feltűnik a visszahúzódó víz alatt.
De nem csak a híd az egyetlen meglepetés. A csökkenő vízszint következtében hajóroncsok is előkerültek, amelyek valószínűleg kereskedelmi vagy katonai célokat szolgáltak egykor. Idén egy újabb, egyelőre titokban tartott lelet is a felszínre kerülhet – erről Kovács Péter, a Damjanich János Múzeum régészeti osztályvezetője beszélt. A régészek már készülnek a feltárásra, és azt ígérik, a nagyközönséget is időben tájékoztatják majd.
Apró tárgyak, nagy történetek: pipák, csempék, csontok
Nem csak látványos szerkezetek, hanem kisebb, ám annál beszédesebb tárgyak is előkerülnek a Tisza medréből. A Damjanich János Múzeum önkéntesei tavaly nyáron a szolnoki vár alatti partszakaszon végeztek régészeti kutatásokat. Középkori és török kori kerámiatöredékek, kályhacsempék, oromdíszek és állatcsontok kerültek elő – a hétköznapi élet szinte teljes kelléktára.
A kutatók szerint ezek a tárgyak valószínűleg vagy szemétként kerültek a folyóba, vagy a vízmosás sodorta őket a mederbe. Ami egykor értéktelen hulladéknak számított, az ma kincset ér: időkapu a múltba, amely segít megérteni, hogyan éltek elődeink.
A Tisza háborús múltja is felszínre kerülhet
A Tisza nem csak középkori emlékeket őriz. Szolnok háborús múltja is a parton heverhet – szó szerint. Az 1919-es tanácsköztársaság idején, illetve a második világháború alatt több harc is zajlott a térségben, így nem ritka, hogy lövedékek, töltényhüvelyek, netán más hadi eszközök kerülnek elő.
Kovács Péter külön is felhívta a figyelmet: aki ilyesmit talál, semmiképpen ne nyúljon hozzá, hanem azonnal értesítse a hatóságokat vagy a múzeumot. Ezek a leletek nemcsak veszélyesek lehetnek, hanem értékes információkat is rejthetnek – természetesen csak megfelelő körülmények között vizsgálva.
Hol találkozhatunk ezekkel a tárgyakkal?
A legfrissebb felfedezések még tudományos feldolgozás alatt állnak, így ezek a tárgyak egyelőre nem látogathatók. Azonban a Damjanich János Múzeum állandó és időszaki kiállításai így is számos érdekességet kínálnak. A „Hónap műtárgya” elnevezésű vitrinben például török kori dohányzási kellékeket – pipatöredékeket, szelencéket – tekinthetünk meg, míg a „Szolnok Ispán öröksége” című kiállítás régészeti válogatása a város és környéke történelmét tárja fel.
Aki kíváncsi a Tisza mélyén rejtőző múlt töredékeire, annak mindenképpen érdemes ellátogatni a múzeumba – nemcsak a látvány, hanem a mögötte húzódó történetek miatt is.
A jövő felfedezései még hátravannak
A Tisza nem csupán folyó: élő archívum, amely időről időre újabb és újabb fejezeteket tár fel Szolnok múltjából. A klímaváltozás okozta vízszint-ingadozások bár aggodalomra adnak okot, régészeti szempontból soha nem látott lehetőségeket is jelentenek. A kérdés csupán az, hogy felismerjük-e ezek jelentőségét – és meg tudjuk-e őrizni mindazt, amit a Tisza visszaad nekünk.
Mert a folyó beszél. Csak meg kell hallani, mit mesél.
