Lezárult a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválja – zene, találkozások és sokszínűség a fókuszban
Június 20. és 28. között újra színjátszók vették birtokukba Kisvárdát. Határainkon túli és anyaországi magyar társulatok, valamint színházi alkotónak készülő fiatalok részvételével zajlott a Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválja, amely idén is sokrétű programmal és színházi kísérletező kedvvel várta a közönséget.
A fesztivál versenyprogramjában tizennyolc előadás, három végzős vagy frissdiplomás színinövendék bemutatkozása, három versenyen kívüli előadás, köztük Meister Éva Víziboszorkány című monodrámája, valamint a Várszínházi Esték nyolc produkciója kapott helyet. Szinte mesterkurzussá izmosodott az előző napi előadásokról való beszélgetés alkalmát kínáló Szakmai Klub. A színpadra alkotás különféle mesterségeiben jártas meghívottak osztották meg véleményüket az alkotókkal, az érdeklődő felnőtt közönséggel, s legelsősorban azokkal a magyar egyetemi hallgatókkal, akik színésznek, rendezőnek, dramaturgnak vagy szakíróknak készülődnek határon innen és túl. A programot workshopok tették változatossá, és az immár nélkülözhetetlen Kisvárdai Lapok hajnalban született kritikái kísérték – jelezve, hogy Kisvárda nem csak seregszemle, hanem reflektív szakmai műhely is.
Egy fesztiválműsor összetétele mindig a kínálkozó előadások, anyagok függvénye. A tudatfelszínt fodrozó halálérzet variánsait, például a fesztivál eszmei vezérmotívumának tudhatja a törzsközönség, azok a nézők, akik végig követték a versenyprogramot. A zene sem csupán kísérőelem volt – sok esetben maga is szereplővé vált: tíz előadásban kortárs magyar zeneszerzők művei nem pusztán kísérték, hanem aktív részeseivé váltak a színpadi történetmesélésnek. Szerelem, fiatalság, kirekesztés, groteszk humor és filozófiai mélységek – mindezt élő vagy felvételről szóló zenei világok tettek még emlékezetesebbé.
Kisvárda ismét bizonyította: a Kárpát-medence magyar színházi élete eleven és sokszínű. Színpadra léptek vajdasági, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki társulatok – Sepsiszentgyörgytől Kassán át Beregszászig –, és új magyar drámák, kortárs zenei megközelítések, valamint klasszikus szövegek friss értelmezései is színpadra kerültek a kínálatban.
A programsorozat a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, a Maladype Színház és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége közös előadásával, A bábjátékos című produkcióval zárult. Az utolsó este nemcsak a fesztiválnak, hanem a közös ünneplésnek is méltó lezárása volt.
Eperjes Károly, a fesztivál díszvendége volt: „Ez a fesztivál minden évben látlelet. Képet ad a határon túli magyar színjátszásról, de reflektál az egész magyar színházi életre is.”
Hangsúlyozta: „A színház mindig egyéniségek köré szerveződik”, és fontosnak tartja, hogy a szakmai találkozások mellett a közönség is újra és újra megtapasztalhassa a szó erejét:
„Vissza kellene találnunk a szavainkhoz.”
„A színház az a hely, ahol az ember megérintheti önmagát – másokon keresztül.”
– fogalmazta meg fesztiválzáró gondolatait Leleszi Tibor, Kisvárda város polgármestere.
„Számomra a színházba járás mindig is különleges élmény volt – nem csupán egy esti program, hanem egy utazás. Olyan világba lépünk be, ahol lecsendesedik a mindennapok zaja, és helyét átveszi a történetek varázsa, az emberi sorsok, érzelmek és gondolatok kavalkádja.
Közönségként, polgármesterként és emberként is hálás vagyok minden tapsért, csendért, együtt nevetett vagy elcsendesedett pillanatért. Ez a fesztivál nem csupán kulturális esemény, hanem valódi közösségteremtő erő, amely évről évre erősíti városunk szellemi-lelki arculatát.”
„Különös öröm a színház világában, amikor estéről estére megtelik a nézőtér – idén ez valóra vált Kisvárdán” – mondta Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ igazgatója. „Megtisztelő és felemelő volt látni, hogy a közönség ilyen nyitottsággal és lelkesedéssel fogadta a fesztivál programját. Külön öröm számunkra, hogy az új helyszínek, amelyekkel idén kísérleteztünk, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket: élhető, inspiráló terek lettek, ahol a színház új arcát mutathatta meg. Ez a közönség bátorsága is, hogy velünk tartott a kísérletben.”
Balogh Tibor, a fesztivál művészeti tanácsadója idén tizedik alkalommal végezte el a válogatás feladatát. Személyes jelenléttel és elhivatottsággal gondoskodott arról, hogy a program tükrözze a határon túli magyar színház szellemi erejét, kísérletező kedvét és sokszólamúságát. Ahogyan ő fogalmazott: „A hagyományápolás kevés – a jövő hagyományáról is gondoskodni kell.”
Ez a jövő Kisvárdán idén is jelen volt.
A díjazott produkciókat és kiemelkedő alkotói teljesítményeket a fesztivál szakmai zsűrije értékelte. A szakmai zsűri tagjai: Almási Zsolt, tanszékvezető egyetemi docens (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke, Balázs Zoltán (elnök), színész-rendező, a Maladype Színház alapító-igazgatója, Kiss Anna, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, Lőkös Ildikó, a Játékszín vezető dramaturgja és Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Színház igazgatója.
A legjobbnak ítélt előadásokat az alábbiakban ismertetjük:
A legjobb előadás díját a Kolozsvári Állami Magyar Színház Én vagyok a szél című produkciója kapta, amely Tompa Gábor rendezésében egy sajátos látomásban kiteljesedő, harmonikus világot tár a nézők elé.
A legjobb rendezés díját Bocsárdi László vehette át, aki a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával vitte színre az Angyal szállt le Babilonba című előadást; a zsűri nagyívű, erőteljes és plasztikus színpadi megvalósítását emelte ki.
A színészi alakítások közül a férfi kategóriában Farkas Loránd (Kolozsvári Állami Magyar Színház) részesült elismerésben, aki Én vagyok a szél című előadásban A másik szerepét mélyen átélt, míves megformálásban jelenítette meg.
A legjobb női alakítás díját Pámer Csilla kapta, aki két előadásban is kiemelkedőt nyújtott: a Szabadkai Népszínház Tyúklétra című előadásában Vakosné, valamint a Kosztolányi Dezső Színház Angyalok a lombok között című produkciójában Gerda és Petra szerepeit formálta meg részletekben gazdag, intenzív játékkal.
A fiatal tehetségeket elismerő Teplánszky Katalin-díjat idén ketten is elnyerték: Rózsa László, aki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának és a budapesti Karinthy Színháznak az Az anya című koprodukciójában nyújtott érzékeny és hiteles alakítást A fiú szerepében; valamint Szilágyi Míra, aki a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Liliom című előadásában Juliként mutatott be finomhangolt, őszinte és differenciált színészi munkát.
A látványvilágot is díjazták: a legjobb díszlet díját Márton Erika érdemelte ki a Liliom többdimenziós, asszociatív díszletéért, míg a legjobb jelmez díját Andrada Chiriac vehette át Az anya című előadás rafináltan kidolgozott, hatásos jelmezeiért.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ közös díjait három produkció is elnyerte: a Nemzeti Színház és a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház közös előadása, Az öngyilkos, a virtuóz társulati munka elismeréseként. Díjat kapott a Kosztolányi Dezső Színház együttese is az Angyalok a lombok között című előadás újító szellemű, kollektív megvalósításáért. Ugyanezen díjat érdemelte ki Ifj. Kucsera Géza és Pálfi Ervin, a Szabadkai Népszínház Magyar Társulat művészei, akik a Tyúklétra – avagy mi csorog a nyakunkba című előadás egyedi és sokrétű zenei világának organikus, adekvát ötvözésével járultak hozzá az előadás sikeréhez.
Végül, Kisvárda Város Polgármesterének díját Mezei Kinga művészeti vezető és rendező kapta, aki a Zentai Magyar Kamaraszínház és a Novem Színházi Szervezet Hangyabefőtt című összművészeti produkciójában megvalósított, magas színvonalú, egyedi szemléletet tükröző közösségformáló munkája, valamint műhelyteremtő és -megtartó tevékenysége révén érdemelte ki az elismerést.
A zsűri különdíját Tóth Jess, Tatár Zsuzsa és Borsos Tamás színművészek kapták, a csíkszeredai Csíki Játékszín Szar ügy című előadásában nyújtott önazonos és szuggesztív összjátékukért.
A fesztivál díszvendége, Eperjes Károly külön méltatásban részesítette Szabó Reginát, aki versenyen kívül mutatta be a Péterfy-Novák Éva: Egyasszony című mű alapján készült akadémiai vizsgaelőadását.
Elismerése jeléül Eperjes Károly fellépési lehetőséget és szerepet ajánlott fel a fiatal színművészhallgatónak.
A Színházfüggők Debreceni Társasága különdíjat adományozott az Alföld Színpadnak a Federico García Lorca: Bernarda Alba háza című előadásért – különös tekintettel a nagyszerű világításra. Az előadást Sóvágó Csaba rendezte.
