Szinetár Miklós rendezőt látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában. A beszélgetésben szó esik a világ kiszámíthatatlanságáról, arról, miért fontos a közérthetőség a színházban, a modern operarendezések felemás megítéléséről és arról is, van-e esélye egy tartós békének ma a Földön.
Szinetár Miklós, gyerekként el sem tudta volna képzelni, hogy a második világháború után ismét géppisztolyokkal lőnek majd egymásra az emberek. Talán ebből adódik az a fajta bölcs elfogadás, ami az életfilozófiáját is áthatja: „fűre lépni szabad”.
Bár a történelemben és a mai világban is rengeteg borzalmat lát, a rendező a Figaro házasságára utalva azt mondja:
„A világ rémes, de nagyszerű, és élni jó”.
Szinetár a Don Giovanni kapcsán arról beszélt, hogy „a tehetség és az erkölcs két különböző dolog”. Egy zseniálisan tehetséges ember lehet rendkívül erkölcstelen, és Mozart éppen ebben mutatja meg a világ sokszínűségét.
Szinetár Miklós például úgy rendezné meg a Don Giovanni végét, hogy a szereplők lebontanák a Komtúr szobrát, és egy újat emelnének Don Giovanninak, mert nélküle „szegényebb a világ”.
A mai politikát sem hagyta szó nélkül: szerinte hiányoznak a nagy, tartással és elképzeléssel rendelkező államférfiak, mint De Gaulle vagy Churchill, akik nem a folyamatos szavazatvadászat jegyében éltek, és képesek voltak népszerűtlen, ám fontos döntéseket hozni.
Az „agyalt blöffök” a politikában is megjelennek, ahogy Trump Ukrajnával kapcsolatos „Vladimir Stop” mondata is egy óriási szarkazmus volt.
A rendező úgy véli, ha olyan sokan akarnák a világon a békét, vélhetően már az lenne, és felidézi Roosevelt szavait, aki óvva intett mindenkit a hadiipar befolyásától.
A beszélgetést itt nézheted meg:
