Elhunyt Dr. Bauer Miklós – az orvostörténet kutatója, a pécsi orvosegyetem elkötelezett oktatója
Emlékezés egy orvosra, akinek munkássága hidat épített a múlt és a jelen gyógyítói között
Mély fájdalommal tudatta a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara, hogy elhunyt Dr. Bauer Miklós, az orvostörténet elhivatott kutatója, a pécsi orvostanhallgatók több generációjának szeretett oktatója. Az egyetem saját halottjaként gyászolja a tanárt, kutatót, tudósembert, aki munkásságával jelentős mértékben hozzájárult a magyar orvostörténeti hagyományok megőrzéséhez és továbbadásához.
Dr. Bauer Miklós neve nemcsak a pécsi egyetemi közösségben, hanem országosan is ismert volt: kutatásaival, előadásaival és publikációival az orvosi hivatás múltját és annak társadalmi szerepét tárta fel, hiteles és alázatos hangon. Szenvedélyesen vallotta, hogy a gyógyítás nemcsak tudomány, hanem kultúra és erkölcs is – és e szemléletet igyekezett továbbadni a hallgatóinak is.
Orvosi érem örökíti meg nevét
Dr. Bauer Miklós munkásságát több alkalommal is díjjal ismerték el. A Dunántúli Napló 2006-os beszámolója szerint a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban kiállították azt az orvosi emlékérmet, amely az ő nevét viselte. A legújabb magyar orvosi érmékből összeállított kollekció célja az volt, hogy az orvostársadalom nagyjainak állítson méltó emléket. Dr. Bauer Miklós érmének bekerülése e válogatásba azt jelképezi, hogy neve immár örökre bevésődött a magyar orvostörténelem emlékezetébe.
Az érem nem csupán elismerés volt, hanem szimbolikus gesztus is: annak a több évtizedes szellemi teljesítménynek az elismerése, amellyel Bauer doktor hidat épített a gyógyítás múltja és jelene között. Különösen fontosnak tartotta az orvostudomány emberi, etikai vonatkozásait, az orvos és beteg viszonyának történeti alakulását.
Tanító, aki kérdezni tanított
Oktatóként is kivételes személyiség volt. Előadásai nem csupán a tények ismertetéséről szóltak, hanem a gondolkodás, az összefüggések keresésének ösztönzéséről. Az orvostörténetet nem egy egzotikus melléktémaként kezelte, hanem a modern orvosi identitás egyik alappilléreként.
Több volt, mint tanár: mentorként tekintettek rá a hallgatók, aki nem csupán tanította, hanem megélte az orvosi hivatás méltóságát. Egyszerűen és tisztán beszélt a legbonyolultabb erkölcsi dilemmákról, és mindig hitt abban, hogy a gyógyító ember felelőssége nem ér véget a rendelő ajtajánál.
Emlékezete velünk marad
Dr. Bauer Miklós halála súlyos veszteség a tudományos és orvosi közösség számára, de életműve tovább él mindazokban, akik tanulhattak tőle, akik olvasták írásait, hallgatták előadásait, és akik számára példát jelentett emberi tartásban, szakmai igényességben és mély humánumban.
A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara a későbbiekben ad tájékoztatást a temetéséről.
Nyugodjon békében.
