Nyolcvannégy éves korában elhunyt Kóródy Ildikó Balázs Béla-díjas forgatókönyvíró és dramaturg – adta hírül fia, Dégi János egy Facebook-bejegyzésben. A filmes szakma egyik csendes, de meghatározó alakját szombaton érte a halál, temetése a család kérésére szűk körben zajlik majd.
Kóródy Ildikó neve ugyan ritkán jelent meg a rivaldafényben, ám munkája a magyar film- és televíziótörténet legsűrűbb szövetébe szövődött. Egy olyan női alkotó volt, aki nemcsak értette, de formálta is a korszak társadalmi és érzelmi lenyomatait – sokatmondó dialógusokkal, pszichológiai mélységgel, emberi gesztusokból épülő forgatókönyvekkel.
Egy Kaposvárról indult pálya
Kóródy Ildikó 1941. május 2-án született Kaposváron. Pályáját a színház világában kezdte: dolgozott a Debreceni Csokonai Színházban, majd a Bartók Gyermekszínházban, ahonnan természetes átmenetként vezetett az útja a Magyar Televízióhoz. Itt a Színházi Album című műsor szerkesztőjeként olyan időszakban tevékenykedett, amikor a televízió még a kultúra egyik legélőbb fóruma volt. A kamera mögött, a szövegek mögött munkálkodva szerzett tapasztalatai később filmes munkáiban teljesedtek ki.
A mozivászon csendes ereje
A hetvenes évek közepétől Mészáros Márta állandó alkotótársává vált, olyan filmek forgatókönyvét jegyezve, mint a Kilenc hónap, Ők ketten, Örökség vagy az Olyan, mint otthon. Ezek az alkotások mind közös jellemzőket hordoznak: női nézőpont, emberi dilemmák, csendes drámák. A forgatókönyvek mögött Kóródy írói kézjegye ott van minden finom gesztusban, minden konfliktusban, amit nem harsányan, hanem lélekből mesél el.
Nem csupán íróként, dramaturgként is meghatározó munkákat végzett. A Dialóg Stúdió munkatársaként közreműködött több kultikus magyar filmben: a Dögkeselyű, az Eszkimó asszony fázik, a Nagy generáció vagy a Vakvilágban mind az ő jelenlétét viselik – a jelenetek ritmusa, az érzelmi töltet, a belső ív mind-mind Kóródy dramaturgiai érzékéről tanúskodik.
Elismerések és közéleti szerepvállalás
Munkásságát 2002-ben Balázs Béla-díjjal ismerték el. De nemcsak az alkotásban, hanem a filmes közösség életében is aktív szerepet vállalt: elnöke volt többek között a Magyar Tudományos Filmegyesületnek, az IRKA – Irodalmi Filmszerzők Egyesületének, valamint tagja volt az ARTISJUS, a Magyar Forgatókönyvírók és Dramaturgok Céhe, a FTLMJUS és a Magyar Film- és TV-művészek Szövetsége szervezeteknek is. Ezekben a pozíciókban is az írói és dramaturgiai szakma elismertségéért, jogaiért és szakmai színvonaláért dolgozott.
Egy önálló hang az árnyékból
Kóródy Ildikó történetmesélőként sosem tolta magát előtérbe, de ott volt mindenhol, ahol mély emberi kérdéseket kellett megfogalmazni a vásznon. Karakterei esendők voltak, néha hallgatagok, de mindig valóságosak. Nőként is úttörő szerepet töltött be egy túlnyomórészt férfiak által uralt filmes közegben – jelenléte csendes volt, de hatása annál erőteljesebb.
Emléke és öröksége
A magyar film olyan korszakában dolgozott, amikor az alkotás gyakran együtt járt a túlélésért folytatott küzdelemmel – esztétikai, politikai és társadalmi értelemben is. Mégis, munkáiban mindig az emberi történet maradt a középpontban. Halálával nemcsak egy kiváló forgatókönyvírót veszítettünk, hanem egy páratlan értelmezőt, aki képes volt felfejteni az érzelmi és társadalmi bonyolultságot egyszerű, de igaz mondatokon keresztül.
Kóródy Ildikó csendben alkotott – és csendben távozott. De a mozgóképen ott maradt a nyoma, és nemcsak egy korszak lenyomataként, hanem élő szellemi örökségként is.
