Fikció, amit valóságnak hiszünk – Kritika a Disclaimer című sorozatról
Mi lenne, ha a következő könyv, amit felütsz, rólad szólna? Nem életrajz. Nem tisztelgés. Hanem egy metsző, lassan kibomló történet legsötétebb titkodra fókuszálva – egy idegen tollából, aki zavarba ejtően sokat tud rólad. Ez a kiindulópontja Disclaimer című új Apple TV+ limitált sorozatnak, amelyet Alfonso Cuarón rendezett Renée Knight regénye alapján. A történet már az első jelenetektől kezdve rétegenként hántja le a traumák, bűntudat, öncsalás és érzékelés burkait – sebészi pontossággal.
Alfonso Cuarónt ismerhetjük az Egy lányról (Roma) Oscar-díjas humanizmusáért vagy a Gravitáció technikai merészségéért. A Disclaimer az első, de aligha utolsó együttműködése az Apple TV+-szal. Jöjjön csak az új fejezet a streamingszolgáltatók presztízsharcában.
Pergő krimiből lassú égésű dráma
Renée Knight első regényén alapuló sorozat irodalmi rejtélyként indul, majd fokozatosan a legjobb európai művészthrillerek tempójában kezd el hömpölyögni. Főhőse Catherine Ravenscroft (Cate Blanchett), díjnyertes oknyomozó újságíró és dokumentumfilm-rendező. Egy rangos szakmai díj átvétele után névtelenül egy regényt kap kézhez. Alig két oldal kell neki, hogy rádöbbenjen: ez a könyv róla szól – a múltjáról, a családjáról, a legféltettebb titkáról. Addigi, jól kontrollált élete darabokra hullik.
Innentől kezdve a Disclaimer egyfajta lassan fővő „telefonjáték” lesz – de suttogások helyett régóta őrzött sérelmek, elfojtott emlékek és kegyetlen monológok adják a továbbított üzeneteket. Olyan, mintha The Night Of, a The Hours és a Gone Girl egyes elemei keverednének – csak még visszafogottabb érzelmi világban.
Cate Blanchett: Egy nő lassú széthullása
Blanchett alakítása egyszerre határozott és törékeny. Teljes kontroll alatt tartja a karaktert, mégis mindig bepillantást enged abba a folyamatba, ahogy Catherine egyre jobban elveszíti az irányítást. A korai epizódokban szinte csak a szemei játszanak – egy-egy villanásnyi felismerés, egy cseppnyi rettegés. Ahogy telnek az epizódok, úgy lesz egyre ziláltabb, mind külsőleg, mind lelkileg.
De nem csak Blanchett viszi a hátán a sorozatot. Kevin Kline alakítása – Stephen Brigstocke szerepében – pályafutása egyik legmegrázóbb alakítása lehet. Egy megtört, magányos férfit formál meg, akinek fájdalma egyre hangosabban visszhangzik az idő múlásával. Csendes, nyers, őszinte játék ez – minden mozdulatában ott a veszteségek súlya.
És ott van Sacha Baron Cohen is – igen, az a Sacha Baron Cohen –, Catherine férjének szerepében. Teljesen más szerep, mint amit tőle megszoktunk: öltönyben, komolyan, szinte hidegen hozza a szerepét. Eleinte szokatlannak tűnik a jelenléte, de gyorsan világossá válik, miért őt választották. Karaktere fényesre polírozott felszín mögé rejtett kisebbrendűségi komplexus.
Ahogy közeledünk a végkifejlethez, valami elcsendesül
Blanchett visszafogottsága lenyűgöző a halkabb jelenetekben, ám a fináléban előadott monológja valahogy mégsem üt akkorát, mint kellene – sietettnek és érzelmileg megalapozatlannak hat. Az addigi feszültség, ami végig sodorta a történetet, itt elhalványul. Nem csak Blanchett esetében – az egész színészgárda visszafogottá válik a végjátékra, mintha a sorozat érzelmi erejét lassan kiszívták volna. A feszesen induló, elegáns pszichológiai dráma a végére kissé szétesik – részben az alapanyag korlátai miatt, részben talán fáradtságból.
Lesley Manville és a jelenetek ellopása
Egyetlen kivétellel: Lesley Manville. Mert ő Lesley Manville. Mintha egy Shakespeare-drámából lépett volna ki: minden mozdulata pontos, minden érzelme hiteles. Legyen akár kertvárosi feleség, akár gyászoló anya, mindig hiteles. A Disclaimer világában ismét kaméleonként tűnik fel, varázslatos módon ötvözve az átalakulást a láthatatlanság eleganciájával.
Cody Smit-McPhee – A kutya karmai közt különös nyugalmáról ismert – itt is törékeny, bizonytalan karaktert formál. Nicholas Ravenscroft, Catherine fia, a történet lelki barométere. Míg a felnőttek érzelmeiket elrejtik, ő nem tanulta meg ezt – de már több életet is él egyszerre. Lassan sodródik lefelé, ahogy anyja is, egyszerre nyilvánosan és a háttérben. Függőségek, kilátástalanság, magány jellemzi – édesapját manipulálja, édesanyjától elzárkózik.
A kivetítés: a legveszélyesebb méreg
Cuarón egy interjúban elárulta: a könyv olvasása közben észrevette, hogy saját előítéleteit vetíti Catherine karakterére. És ez pontosan a sorozat lényege. Az első hat rész alatt a néző fokozatosan Catherine ellen hangolódik – enyhe ellenszenv, bírálat, gyanakvás. A hetedik epizód azonban mindent megfordít. Hirtelen újra kell értékelnünk ítéleteinket. A legmegbízhatatlanabb narrátor gyakran a fejünkben él.
Ez a csavar nemcsak frappáns – nélkülözhetetlen. Emlékeztet rá, hogy sosem látjuk a teljes képet. A történeteinket előítéleteink formálják. Sérüléseink eltorzítják a következtetéseinket. Ítélkezünk, vetítünk – ez az emberi természet. És közben elfelejtünk kérdezni, megérteni, együtt érezni. Pedig a legfontosabb kérdés mindig ez: mi is történt valójában?
Képek, mint festmények
A Disclaimer legalább hat epizódon át vizuális csoda. Emmanuel Lubezki operatőri munkája – Bruno Delbonnel közreműködésével – szinte lírai. Az aranyló napfény áttör a fátyolos függönyökön, a levegőben szálló por titkokként lebeg. A szereplőket gyakran olajfestmény-szerű fényfürdőbe vonják – költői, melankolikus, megkomponált. A partszakaszon játszódó jelenet, ahol Jonathan szülei azonosítják a holttestet, galériába illő képekből áll.
Ám a végére ez is megfakul: tompa szürkék, zöldek, és a szokásos „presztízs-TV-s” követőkamerás megoldások váltják fel a vizuális varázst. Nem omlik össze a stílus – de kimerül.
Miért fontos ez most?
2025-ben, amikor életünk szerkesztett narratívákban zajlik, és ítéleteink kommentmezőkben jelennek meg, a Disclaimer különösen időszerűnek hat. Mindannyian menedzseljük, mit gondoljanak rólunk mások. De amikor ez a történet kicsúszik a kezünkből? Jön a szorongás. Jön a válság.
A sorozat szlogenje – „A múlt utolér” – talán kissé drámai, mégis igaz. Bármennyire is igyekszünk újraformálni a jelent, a rendezetlen múlt egyszer visszatér. A kérdés nem az, hogy megtörténik-e. Hanem az, hogy akkor hogyan reagálunk. És mennyire merünk őszintén szembenézni saját történetünkkel.
A Disclaimer elérhető az Apple TV+ kínálatában.
Megtekintés csak saját felelősségre – különösen, ha van egy titkod, amit már régen eltemettél.
