„Nem akartam, hogy akárki beköltözzön” – Törőcsik Mari bútorait is megtartotta a velemi ház új tulajdonosa
Megőrizni az emléket, nem eltüntetni
Több mint négy éve, hogy elhunyt Törőcsik Mari, de az utána maradt emlékek, tárgyak és otthonának hangulata máig nem vesztek el teljesen. A velemi ház, ahol a Nemzet Színésze utolsó éveit töltötte, sokáig várt új gazdára. Most azonban olyan ember vásárolta meg az ingatlant, aki nem csupán vevőként, hanem emlékezőként is közel került hozzá – és aki úgy döntött, nem száműzi a falak közül azt a szellemiséget, amit a legendás színésznő évtizedeken át maga köré épített.
A Blikk beszámolója szerint a ház új tulajdonosa helyi üzletember, aki korábban is segítette Törőcsik Marit, és most sem kívánta csupán anyagi eszköznek tekinteni az ingatlant. A bútorokat, emléktárgyakat és személyes holmikat nem számolta fel, nem selejtezte le – megtartotta őket. Mint mondta: „Nem akartam, hogy egy kívülálló költözzön oda.”
Hiába kínálták olcsóbban, nem akadt rá vevő
Törőcsik Mari halála után lánya, Teréz próbálta értékesíteni a velemi házat, de hosszú ideig nem járt sikerrel. Egy évvel ezelőtt még 45 millió forintért sem talált vevőt, holott évek óta hirdette az ingatlant. Az érdeklődők közül senki sem vállalta azt a felelősséget vagy kötődést, amely ehhez a különleges házhoz illett volna. Idén tavasszal azonban megtört a jég: 69 millió forintért kelt el az épület, mégpedig egy olyan személy kezébe került, aki nem csupán fizetett érte, de lelki kapcsolatot is ápolt az egykori tulajdonossal.
A rejtélyes vevő kiléte hivatalosan nem ismert, de a helyiek úgy tudják, egy régi ismerős vagy segítő áll az ügylet mögött, aki már Törőcsik Mari életében is jelen volt a közelében. Ő volt az, aki nemcsak a házat vette meg, hanem annak belső világát is igyekezett változatlanul megőrizni.
A bútorok maradtak, a szellem is
Nemcsak tárgyakat, hanem hangulatot és múltat is őriz az egykori otthon. A házban maradt több bútor és olyan személyes emlék, amelyek egy-egy előadásra, filmre, barátságra vagy magányos napra emlékeztethetnek. Ezek a darabok nem a kuriózumértékük miatt érdekesek, hanem mert viselik egy élet lenyomatát. Az új tulajdonos nem akarta, hogy ezek elvesszenek, szanaszét szóródjanak vagy feledésbe merüljenek. Így gyakorlatilag úgy költözött be, hogy nem száműzte a ház korábbi lelkét – ellenkezőleg: megtartotta.
A döntése nemcsak tiszteletadás a színésznő iránt, hanem egyfajta közösségi gesztus is, hiszen sokan tartanak attól, hogy egy művész halálával a múltja is végérvényesen lezárul. Ebben az esetben azonban úgy tűnik, mégis van folytatás – csendes, személyes, de annál jelentősebb.
A falu is figyeli az új kezdetet
Velem lakói számára Törőcsik Mari nem csupán híres művész volt, hanem szomszéd, ismerős, egy közösség része. Halála óta az ott élők is féltő kíváncsisággal figyelték, mi lesz a ház sorsa. Most úgy érzik, a legjobb helyre került: olyan valakihez, aki nem üzleti lehetőséget látott benne, hanem történetet, amelyet folytatni érdemes.
Nem tudni, lesz-e valaha hivatalos emlékhely a házból, nyitva áll-e majd a nyilvánosság előtt, vagy továbbra is magánterületként őrzi a benne lévő múltat. Az viszont biztos: a bútorok nem kerültek lomtalanításra, és a falak közül nem tűntek el azok a neszek, amelyeket egykor Törőcsik Mari hangja töltött meg élettel. Az emlékezés ezzel a döntéssel nem a múzeumok rideg falai közé, hanem az élő térbe került vissza – oda, ahol valóban otthon volt.
