„Lehallgatnak minket” – Borbély Alexandra döbbenetes vallomása a mindennapjaikat átszövő félelemről és éberségről
A színésznő szerint már nemcsak filmekben történik meg, hogy figyelik az embert – és azt is elmondta, miért nem akarja többé visszahúzni politikai szerepet vállaló férjét, Nagy Ervint
Borbély Alexandra, a Saul fia és a Testről és lélekről című filmek nemzetközi hírű színésznője a Spirit FM Kult-ÓRA című műsorában egészen szokatlan őszinteséggel beszélt arról, hogyan változott meg az életük azóta, hogy férje, Nagy Ervin nyíltan politikai szerepet vállalt. Az interjúban olyan részletek is elhangzottak, amelyek egy filmdrámában is megdöbbentőek lennének – ám Borbély szerint ez ma már a valóság.
„Ha olyan dolgokról beszélünk, eldugjuk a telefont”
A beszélgetés egyik legerősebb pillanata volt, amikor a színésznő megosztotta: tudomásukra jutott, hogy lehallgatják őket. „Nyilván azt vonja maga után, hogy eldugjuk a telefont, amikor olyan dolgokról beszélünk” – mondta. Majd így folytatta:
„Lehet, hogy ez nem nagy dolog, de közben (…) azt gondolod, hogy hú, ez csak a filmekben van, és amikor hirtelen lesz egy ilyen az életedben, akkor az azért megüti az embert.”
Azt is hozzátette: egy ismerősük szólt nekik, így jutottak a lehallgatás híréről tudomásra. Bár nem részletezte, ki és milyen bizonyítékkal, de nyilatkozatából kiderül, hogy nemcsak gyanúról van szó, hanem komolyan veszik a figyelmeztetést.
„Óvni a családot és ébernek maradni”
Rónai Egon műsorvezető kérdésére, hogy milyen hatással van az életükre Nagy Ervin politikai szerepvállalása, Borbély így válaszolt:
„A mindennapi életünkbe ez a szerep beszűrődik, és mivel új dolog, tanuljuk és figyeljük. Az embernek annyi a dolga szerintem, hogy óvja a családját közben amennyire lehet egy ilyen helyzetben, és próbáljon meg nagyon éber lenni.”
Ez az „éberség” tehát nemcsak politikai érettséget, hanem konkrét óvintézkedéseket is jelent. A nyugalom és a biztonság vágya szinte minden mondatában átsüt, miközben világossá válik, hogy az ár, amit fizetnek, nemcsak figyelem, hanem egyfajta állandó belső készenlét is.
„Magyar Péter előtt próbáltam visszahúzni”
Borbély Alexandra elárulta azt is, hogy eleinte nem nézte jó szemmel férje közéleti aktivitását.
„Magyar Péter előtt próbáltam visszahúzni Ervint” – mondta. De idővel rájött, hogy ha állandóan ő lesz az, aki gátat szab, annak a kapcsolatuk látja kárát:
„Ha valakinek ez az útja, vagy ez hívja őt, és mindig az igazság mentén, és egy harcos, egy forradalmár, akkor, ha pont én, a felesége leszek az, aki mindig-mindig gátat szab ennek, és mindig veszekedés van belőle, akkor ez megmérgezi a kapcsolatunkat.”
Ez a belső küzdelem azonban – úgy tűnik – véget ért Magyar Péter színre lépésével, akit Borbély olyan személyiségnek lát, „aki képes legyőzni azt, ami most van”. Ez az élmény erősítette meg benne is a meggyőződést: nem visszahúzni kell, hanem támogatni, ha valaki ki akar állni valamiért.
Borbély Alexandra vallomása egy olyan Magyarország körképét rajzolja meg, ahol egy művészcsalád már nemcsak művészként, hanem állampolgárként is árgus szemek kereszttüzében él. A lehallgatás gyanúja, a féltés és a belső harc azonban egy új szemléletbe fordul át: nem félni, hanem ébernek maradni – és nem visszahúzni a másikat, hanem mellé állni. Mert ahogy a színésznő szavaiból is kiderül: ez most nem szerep, ez maga az élet.
