Május 20-án, kedden 13 órakor a kapolcsi temetőben kísérik utolsó útjára Galkó Balázs színészt, előadóművészt, akinek neve összeforrt a versmondással, a színház új útjainak keresésével és a Művészetek Völgye lelkületével.
A temetés hírét közeli barátja és munkatársa, Márta István zeneszerző, a Kapolcsi Művészeti Napok és a Művészetek Völgye fesztivál alapítója tette közzé Facebook-oldalán.
Visszaemlékezésében így ír: „Csak úgy, együtt, tettestársként, többek között: 25. Színház, Lovagkor vége, Kapolcsi Művészeti Napok/Művészetek Völgye, József Attila összes (kétszer is), Merlin Kommandó, Új Színház… meg még ezer dolog.”
A család kérésére a gyászolók legfeljebb egy szál fehér szegfűt vigyenek magukkal. A szertartást követően a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet emlékezésre várja a résztvevőket a Molnárházban, a Falumalom nevű helyszínen.
Galkó Balázs 1949. június 29-én született Budapesten. Művészi pályája már fiatalon elindult: 1968-ban, alig tizenkilenc évesen a Ki mit tud?-on versmondóként aratott országos sikert. Két évvel később, 1970-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ezt követően a Nemzeti Színházhoz szerződött.
Innen indult el az a szakmai út, amely később több vidéki színházat – a 25. Színházat, a szolnoki Szigligeti Színházat, a miskolci Nemzeti Színházat, majd a kecskeméti Katona József Színházat – is érintett. 1986-tól szabadfoglalkozású művészként dolgozott, gyakran önálló esteken, amelyek során a magyar irodalom nagyjait – különösen József Attilát – idézte meg szenvedélyes, kíméletlenül őszinte előadásmódjával. 1998 és 2012 között az Új Színház társulatának is tagja volt, amely éppúgy teret adott számára a kísérletezésre, mint korábbi szereplései. Művészi útját jellemezte a hagyományok tisztelete és az új formák iránti nyitottság: nemcsak színészként, hanem rendezőként is jelen volt a színházi életben.
Galkó Balázs a színházi munkán túl jelentős szerepet játszott a magyar kulturális élet szervezésében is. 1975-ben egyik alapítója volt a tanyaszínház-mozgalomnak, majd évtizedekkel később a kapolcsi Művészeti Napok egyik fő szellemi motorjává vált. Később a Művészetek Völgye meghatározó munkatársaként segítette a rendezvényt, amelynek közösségi szelleme, alkotói szabadsága és vidéki gyökere éppen azokat az értékeket testesítette meg, amelyeket ő maga is fontosnak tartott.
Filmes szerepeit elsősorban Jancsó Miklós rendezéseiben ismerhette meg a közönség, ahol sajátos, markáns stílusa különösen jól illeszkedett a rendező szimbolikus, politikai hangütésű világához.
Művészi és közéleti szerepvállalása sem maradt elismerés nélkül: 1998-ban Köztársasági Elnöki Ezüst emlékérmet, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg. 2015-ben Radnóti Miklós antirasszista díjjal ismerték el kiállását az emberi méltóság és egyetemes szabadságjogok mellett.
Galkó Balázs április 25-én hunyt el, életműve azonban tovább él a közös emlékezetben, a versekben, az előadásokban és mindenekelőtt azokban a közösségekben, amelyeknek életre szóló energiát adott.
A májusi búcsú Kapolcson nemcsak egy élet lezárása, hanem tisztelgés egy olyan művész előtt, aki mindig a szó, a gesztus és az igazság erejében hitt.
