Ötven éve, 1975. május 6-án hunyt el az a férfi, akit a magyar történelem nemcsak bíborosként, hanem lelkiismereti iránytűként is őriz: Mindszenty József, Magyarország utolsó hercegprímása. A neve mára egybeforrt a szabadságvággyal, az el nem hallgatott szóval és azzal a belső szilárdsággal, amely évtizedeken át dacolni tudott két diktatúrával is.
Mindszenty József története a Vas megyei Csehimindszent falucskából indult, ahol 1892-ben Pehm József néven látta meg a napvilágot. Születésének helye később a neve része lett – 1941-ben vette fel hivatalosan is a Mindszenty nevet. Már fiatalon papnak állt, 1915-ben szentelték fel, s rövid időn belül nemcsak káplánként, hanem tanárként is szolgált. Az 1918–19-es forradalmak alatt határozottan kiállt a keresztény értékek mellett, ami miatt internálták is – saját szülőfalujába.
A húszas években Zalaegerszeg plébánosaként dolgozott, majd a harmincas években már nyíltan fellépett a politikai szélsőségekkel szemben. Nem hajolt meg Gömbös Gyula tekintélyelvű törekvései előtt, és nyíltan elítélte a nyilaskeresztes eszmét is. 1944-ben veszprémi püspökké nevezték ki, és amikor a zsidóüldözések felerősödtek, püspöktársaival együtt körlevélben tiltakozott a kegyetlenségek ellen. Rövidesen a nyilasok célkeresztjébe került, letartóztatták, majd Sopronban tartották házi őrizetben egészen a háború végéig.
A háború után a katolikus egyház vezetésébe emelkedett: 1945-ben esztergomi érsek lett, majd 1946-ban bíborossá nevezték ki. Mindszenty ekkor már nemcsak lelkipásztor volt, hanem társadalmi vezető is, aki minden erejével azon dolgozott, hogy a keresztény erkölcs ismét irányt mutasson a magyar közéletben. Kíméletlenül bírálta a kitelepítéseket, a katolikus iskolák államosítását, s a kommunista hatalom fokozatos térhódítását. Egyre inkább szimbólummá vált: ő lett „a klerikális reakció” elleni harc célpontja.
1948 karácsonyán az ÁVH elhurcolta. Hűtlenséggel, államellenes összeesküvéssel, kémkedéssel vádolták – az ismert kommunista recept szerint. Az Andrássy út 60-ban hónapokig kínozták, hogy beismerő vallomást csikarjanak ki belőle. A koncepciós per „népbírósága” életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki rá. Magánzárka, rabkórház, házi őrizet következett – Mindszenty a megpróbáltatások ellenére sem adta fel meggyőződését.
1956-ban a forradalom napjaiban kiszabadították. Visszatért Budára, ahol rádiószózatában óva intett a megosztottságtól, és a szabadság értelméről beszélt: egy nemzet joga, hogy maga döntse el sorsát. A következő napon, november 4-én a szovjet hadsereg bevonult – Mindszenty menedéket kért az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén, ahol tizenöt évre ragadt.
A világ változott körülötte, a hidegháború enyhülése és a Vatikán új keleti politikája fokozatosan kikényszerítette a „Mindszenty-ügy” megoldását. 1971-ben elhagyta Magyarországot, majd Bécsbe költözött. Nyolcvanévesen is járta a világot, magyar közösségeket látogatott, miközben a Szentszék egyre nagyobb nyomást gyakorolt rá, hogy mondjon le – végül 1973 végén az esztergomi érseki széket üresnek nyilvánították.
Mindszenty József 1975. május 6-án hunyt el Bécsben. Végakarata szerint ideiglenesen Mariazellben temették el, de 1991-ben hazahozták földi maradványait, és az esztergomi bazilika sírkápolnájában helyezték örök nyugalomra. Sírkövén ez áll: Fidelissimus in tribulatione pastor – „az üldöztetés idején a leghűségesebb pásztor”.
Utóélete nem kevésbé fontos, mint élete: Emlékiratai 1974-ben jelentek meg külföldön, majd 1989-ben már itthon is. A rendszerváltás után koncepciós perének semmisségét kimondták, és Mindszentyt 2012-ben teljes jogi, erkölcsi és politikai értelemben is rehabilitálták. Boldoggá avatási eljárása 1994-ben indult, 2019-ben Ferenc pápa is elismerte hősies erényeit. 2022-ben Zalaegerszegen megnyílt a Mindszentyneum – egy múzeum és zarándokközpont, amely a főpap szellemi örökségét őrzi.
Mindszenty József nem lett mártír a klasszikus értelemben. De története mégis a mártíromság határán billeg: a hallgatásra ítélt, mégis megszólaló ember története ez. Egy élet, amely azt üzeni: van, amit nem lehet elhallgatni. És van, amire mindig emlékezni kell.
A legfrissebb történelmi cikkek
