A magyar szó őrzője Erdélyben
Életének 75. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Balázs Éva színművész, előadóművész, a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat nyugalmazott tagja.
A székelyudvarhelyi születésű művésznőtől március 24-én, hétfőn 13 órakor vesznek végső búcsút a marosvásárhelyi református temetőben, unitárius szertartás szerint.
Balázs Éva 1950-ben született Székelyudvarhelyen. Színészi pályafutása a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán kezdődött, ahol 1974-ben szerzett diplomát.
Pályáját a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházban kezdte, majd a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat tagjaként vált ismertté és elismertté. Számos jeles szerepet játszott el, klasszikus és kortárs darabokban egyaránt.
A magyar nyelvű kultúra őrzője
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb éveiben, az 1980-as években, amikor a romániai magyar nyelvű kultúra terjesztése és megőrzése korlátozott és veszélyeztetett volt, Balázs Éva előadóestjeivel a bátor és következetes kulturális ellenállást képviselte.
Olyan tematikus szavalóestjei váltak emlékezetessé, mint az Apáink arcán Farkas Árpád verseiből, vagy az Anyám, anyám, édesanyám, amelyben székely népballadákat tolmácsolt. Ezek közül több hangfelvételen is fennmaradt, és a korszak meghatározó kulturális lenyomatává vált.
1996-ban Kannibál idő címmel televíziós film készült Markó Béla verseiből előadóestje alapján, Nagy Tibor rendezésében (Pilot Stúdió). 1999-ben lányával, Csengelével közösen szerepelt az Erdélyi novellafüzér című TV-filmben (Szőnyi G. Sándor rendezésében), amely Tamási Áron és Szép Domokos Anna műveiből válogatott.
Tanárként és előadóművészként is példakép
Balázs Éva 1992 és 2000 között tanított a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Előadói munkásságával nemcsak Romániában, hanem Magyarországon és Svájcban is jelen volt.
Több emlékezetes előadóestet rendezett: a Farkas Árpád-emlékest (2004) és Szaggatlak, mint a fergeteg címmel József Attila-emlékműsort (2005).
2010-ig volt aktív tagja a Tompa Miklós Társulatnak, ahol nyugdíjazásáig játszott. Művészi pályáját és hitvallását Simonffy Katalin és Tomcsányi Mária dokumentálták a 2008-ban készült A játék öröme című portréfilmben.
Díjak, család, örökség
2007-ben munkásságát az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Poór Lili-díjával ismerték el.
Balázs Éva férje Csíky Csaba karnagy, orgonaművész, zeneszerző, akivel közös lányuk, Csengele, édesanyja nyomdokaiba lépve a színészi pályát választotta.
Balázs Éva emléke nemcsak a színpadon és a tanteremben hagyott nyomot, hanem azok szívében is, akik hallhatták őt verset mondani, láthatták játszani, vagy tanítványként tőle tanulhatták meg a szakma és a művészet tiszteletét.
Távozásával egy olyan hang hallgat el, amely Erdély-szerte a magyar szó méltóságát és erejét képviselte.
