„Az üvegbe fagyott végzet – Egy pompeji áldozat titokzatos sorsa”
Pompeji és a Vezúv tragédiája évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket és régészeket, de még mindig tartogat rejtélyeket. Az egyik legkülönösebb felfedezés, amely új fényt vet a Kr. u. 79-es kitörés eseményeire, egy fiatal férfi maradványaihoz köthető: az áldozat agya fekete üveggé alakult, ami tudományosan is szinte példátlan jelenség.
Az elfeledett áldozat
Pompeji és Herculaneum lakosságának jelentős része időben elmenekült a Vezúv kitörése elől. A későbbi feltárások során előkerült mintegy 1150 holttest arra utal, hogy sokan az utolsó pillanatig értékeiket próbálták menteni. Volt azonban valaki, aki teljesen védtelenül maradt: egy fiatal férfi, akit az Augustus császár kultuszának ápolására létrehozott Collegium Augustalium épületében érte a halál.
A holttestet 2018-ban fedezte fel Pier Paolo Petrone régész. A csontváz feje mellett talált csillogó fekete anyagot először más anyagnak vélték, ám az Oxfordi Egyetem vizsgálatai igazolták, hogy valójában az áldozat agya vitrifikálódott – vagyis üveggé alakult. A folyamat teljesen egyedülálló a tudomány számára, hiszen a puha szövetek ilyen típusú átalakulása szinte lehetetlen.
A vitrifikáció rejtélye
Az üveggé válás (vitrifikáció) általában speciális körülmények között történik. Az agyszövet esetében ez különösen bonyolult kérdés, mivel a jelenlegi tudományos álláspont szerint ehhez vagy extrém hideg (-273 °C körüli hőmérséklet), vagy speciális vegyi anyagok szükségesek. Egy vulkánkitörés során azonban pont az ellenkezője történik: a hirtelen hőhatás és a lassú lehűlés általában szénné égeti a szerves anyagokat.
Guido Giordano, a Roma Tre Egyetem vulkanológusa új magyarázatot talált a furcsa jelenségre. Korábban úgy hitték, hogy Herculaneum pusztulását a Vezúvból kilökődő, izzó hamu és törmelék okozta, ám ez nem lenne elegendő az agy üveggé alakulásához.
A kulcs a forró lökéshullám lehetett.
A halál másodpercei
Giordano hipotézise szerint a vulkánkitörés első fázisában egy rendkívül forró, ám könnyű hamufelhő száguldott végig a településen. Ez a felhő akár 600 Celsius-fokos is lehetett, és másodpercek alatt végzett mindennel, ami az útjába került.
A férfi, aki a Collegium Augustalium ágyában feküdt, ennek a forró lökéshullámnak eshetett áldozatul. A teste azonnal felizzott, majd szinte azonnal lehűlt, amikor a forró gázok elvonultak. Ez az extrém hőmérsékleti ingadozás lehetővé tette az agyszövet vitrifikációját, még azelőtt, hogy a következő réteg hamu és törmelék elborította volna a települést.
A vizsgálatok szerint legalább 510 Celsius-fokos hőmérséklet kellett ahhoz, hogy a szövet ilyen módon átalakuljon.
Egy újabb kirakós darab
Ez a felfedezés nemcsak egy egyedi régészeti leletet jelent, hanem új fényt vet arra is, hogyan zajlott le a Vezúv kitörése és milyen hatásai voltak a környékre. A korábbi elméletekkel ellentétben úgy tűnik, hogy a pusztulás nem egyetlen pillanat alatt következett be, hanem több szakaszban: először egy forró, gázokból és finom hamuból álló lökéshullám perzselte fel a környéket, majd ezt követte a vulkáni törmelékek és a hamu fokozatos lehullása.
A történet kegyetlensége ellenére a fiatal férfi maradványai egy olyan esemény tudományos emlékévé váltak, amely továbbra is lenyűgözi és megdöbbenti a kutatókat. Pompeji tragédiája még több mint 2000 év elteltével is újabb és újabb titkokat tár fel a tudomány előtt.
