Kollégákat, barátokat, ismerősöket egyaránt megrázott Sopsits Árpád halálhíre, aki életének 73. évében, hosszú, súlyos betegség után hunyt el. Az alábbiak a közösségi médiában megjelent búcsúlevelekből idézünk.
Till Attila ezekkel a szavakkal búcsúzott a közösségi oldalán:
Meghalt Sopsits Árpád filmrendező. Húsz éves koromban jártam egy évet díszletfestő iskolába, emlékszem a fóti filmgyárban volt a gyakorlat és több nagyszerű tanárunk volt, köztük Árpi, aki a filmről oktatott minket és nagyon bírtuk! Innen ismertem.
2023 novemberében még sok remek színésszel együtt részt vettem a verses estjén, akkor úgy tűnt, abban bíztunk legyőzi a betegségét. Árpikám köszönök mindent, nyugodj békében! Sokféle küzdelem volt életedben, de cipelted a terheket! Szomorú vagyok, isten veled!
Rónai Egon búcsúszavai:
Elvesztettünk egy csodálatos embert. Érző, szeretetet vágyó, melegszívű embert.
Remek rendező volt, a Martfűi rém, a Torzók, a Mellékszereplők és a többi a magyar filmművészet rangos darabjai.
Ez itt az utolsó interjú. Szívfájdító, szép mondatok. Nagyon fáj.
Isten veled, Árpi!
Csuja László szavai:
2004 Borszék, Filmtett tábor. Árpitól tanultam meg, mi az, hogy anschnitt, mi az, hogy bühne, mi az, hogy demerung, mi az, hogy plán… szóval majdnem mindent, amit a filmkészítéshez tudni érdemes. Ott ült a vágószobában, segített, hogy a tábori filmünket összerakjuk. Csettintett, ha úgy érezte, egy beállítást el kell vágni. Utána még évekig én is csettintettem, azt hittem, így kell, mire egy vágó szólt, hogy ezt hagyjam abba. Basszus, basszus, most is hallom azokat a csettintéseket. Beszéltünk néhány hónapja, nagyon kíváncsi volt mi van velem, készítek-e filmet, a jövő érdekelte, hogy mi lesz a magyar filmmel. Nem panaszkodott, pedig súlyos beteg volt. Pótolhatatlan veszteség, hogy nem lehet velünk többé.
Janisch Attila búcsúja
SOPSITS ÁRPÁD 1952-2025
Egy újabb barát, megint egy kivételes tehetség, filmben, színházban, költészetben, tanításban. Árpi mindenütt otthonosan, magabiztosan létezett, és mindenütt maradandót alkotott.
Igaz, hogy beértünk mi is – a mi generációnk is – abba a korba, amikor már számítani lehet a legrosszabbra is, de ezek a szörnyű veszteségek feldolgozhatatlanok.
Jönnek az új tehetségek, olyanok, akik Árpinak is köszönhetik, hogy filmesek, színészek lettek (Vilmányi Benett is az ő felfedezettje volt), de mégis sorvad a magyar filmművészet.
Céllövölde, Torzók, A hetedik kör – ez a trilógiája múlhatatlan érték, megrendítő filmek nehéz gyermeksorsokról, olyanokról, amilyen az övé is volt.
Árpikám, Isten veled.
Filmjeidben és emlékeinkben őrizünk, ezekben élsz tovább. 💔🖤🎥🎬
Sopsits Árpád: Őrizz
Őrizz miként rávetülő árnyékomat őrzi a fal túl festéken s köveken
mint a part őrzi a tenger vergődését
mint a szél őrzi a fák sóhaját nevetését mint a fény őrzi az anyag kiismerhetetlen és megfoghatatlan hullámtáncait..
vagy őrizz káromkodásnak
hitnek fohásznak
vagy őrizz csak késnek
ölésnek kínnak halálnak
vagy őrizz meg
szimpla feltámadásnak…
Itt állok és sehol a nap
sehol az árnyék
sehol a tenger és sehol a part
és szélcsend van és tapintható sötét
és érzem ahogy felettem kifeszül
a csillaghiányos égbolt
de nyoma sincs késnek ölésnek
kínnak halálnak
nemhogy akármi-féle-fajta feltámadásnak..
Nem tudom miért állok itt
mire várok
talán
őrizz meg
legalább hiánynak!
