Orosz György színházi rendező a kortárs drámák és zenés játékok mestereként vonult be a magyar színháztörténetbe
Életének 97. évében elhunyt Orosz György színházi rendező, aki pályája során több mint száz előadást vitt színre, és olyan színészóriásokkal dolgozott együtt, mint Básti Lajos, Darvas Iván vagy Latinovits Zoltán. Halálhírét a debreceni Csokonai Nemzeti Színház jelentette be, amelynek társulatához 1974-ben csatlakozott. Búcsúztatójára 2025. március 28-án, Bükkszentkereszten kerül sor.
Zalaegerszegtől Miskolcig – Egy élet a színház szolgálatában
Orosz György 1927. február 17-én született Zalaegerszegen, de gyermekéveit már Szarvason töltötte. Édesapja újságíró volt, így a kultúra és a művészet iránti vonzalom már korán megjelent életében. Gyerekkorától zongorázott, és 1946-ban kántori képesítést is szerzett. Az igazi elhivatottságot azonban a színház jelentette számára: 1947-ben felvették a Színművészeti Főiskola rendező szakára, ahol 1951-ben diplomázott.
Első állomása a Miskolci Nemzeti Színház volt, ahol hamar kibontakoztatta tehetségét, és 1961-ben már főrendezőként dolgozott. Itteni munkássága alatt olyan színpadi legendákra is hatással volt, mint Latinovits Zoltán vagy Básti Lajos. 1973-ban ő rendezte a teátrum 150 éves jubileumi díszelőadását, Vörösmarty Csongor és Tündéjét.
Debrecen, Budapest, vidéki vendégrendezések – Szakmai sokszínűség
1974-től a Debreceni Csokonai Színház meghatározó alkotója lett. Itt egészen 1981-ig dolgozott, majd Budapestre került, ahol a Gyermekszínház főrendezőjeként tevékenykedett 1988-ig, nyugdíjazásáig. Nyugdíjasként sem szakadt el a színpadtól: rendszeresen vállalt vendégrendezéseket Békéscsabán, Kecskeméten és Győrben is.
Pályája során mindig nyitott volt a kortárs drámákra, de otthonosan mozgott a zenés színház világában is. Operettek, zenés játékok, klasszikus magyar drámák és kortárs szerzők művei egyaránt helyet kaptak repertoárjában.
Egy rendező, aki a színészekre épített
Orosz György rendezői filozófiája színészcentrikus volt: hitt abban, hogy a színház igazi ereje a színpadon álló művészek hiteles játékából fakad. Miskolci évei alatt több alkalommal dolgozott együtt az akkori legnagyobb színészekkel. Básti Lajos Az ember tragédiájában, Darvas Iván a Világ peremén című darabban, Latinovits Zoltán pedig A királyasszony lovagjában lépett színpadra az ő irányítása mellett.
A diósgyőri vár nyári színpadán is számos előadást rendezett, sőt a város belvárosi játszóhelyén, a Miskolctapolcai Akropoliszon is maradandót alkotott. Utolsó bemutatója 1991-ben volt, a Tokaji aszú című zenés játék rendezésével búcsúzott a miskolci közönségtől.
Elismerések és utolsó évek
Orosz György munkásságát 1960-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el. Élete végéig a színház hűséges szolgálója maradt, utolsó éveit azonban már a budapesti Ódry Színészotthonban töltötte.
Búcsú egy színházi legendától
Orosz György nem csupán rendezőként, hanem színházi gondolkodóként is maradandó nyomot hagyott a magyar színháztörténetben. Az általa színre vitt kortárs művek, a kiváló színészi alakításokat támogató rendezői kézjegye, és az operett műfaj iránti szeretete egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy neve ma már megkerülhetetlen, ha a 20. századi magyar színházról beszélünk.
Március 28-án 13 órakor Bükkszentkereszten vesznek végső búcsút tőle, de emléke tovább él az általa teremtett előadásokban, az általa inspirált színészek játékában, és azokban a nézőkben, akik valaha az ő előadásait tapsolták vissza.
