A magyar filmesek küzdenek a támogatásért a produkciós fellendülés ellenére
A Proton Cinema irodája Budapest XIII. kerületében, egy modernista épület földszintjén található – azon a helyen, ahol a második világháború idején a náci csapatok gettóba zárták a zsidókat. Ez a független produkciós cég tökéletes választás volt A brutalista című filmhez, Brady Corbet holokausztdrámájához, amely négy BAFTA-díjat nyert, és tíz jelöléssel indul az idei Oscar-gálán.
„El sem tudtuk volna képzelni, hogy máshol forgassuk le A brutalistát” – mondta Petrányi Viktória, a három és fél órás film magyar koproducere és a Proton Cinema társalapítója.
A Proton Cinema már korábban is számos nemzetközi sikerfilm mögött állt, többek között a 2019-es Midsommar – Fehér éjszakák című horrorfilm esetében, amelyben Florence Pugh játszott főszerepet, vagy épp Mundruczó Kornél Pieces of a Woman című filmjében.
Ennek ellenére, míg sok országban a hasonló volumenű filmekhez az állam jelentős támogatást biztosít, Magyarországon a Proton hazai produkciói „többnyire önfinanszírozottak” – mondta Petrányi.
A magyar Nemzeti Filmintézet (NFI), amely kormányzati irányítás alatt áll, szinte kizárólag azokat a filmeket támogatja, amelyek összhangban állnak Orbán Viktor jobboldali kormányának ideológiájával.
Jancsó Dávid, A brutalista Oscar-jelölt vágója szerint: „A kormányok dönthetnek úgy, hogy a közpénzt propagandafilmekre költik, vagy olyan filmekre, amelyek díjakat nyernek. Magyarországon az első mellett döntöttek.”
A rendszerváltás utáni magyar filmipar aranykorát Andy Vajna producer alakította, aki az 1956-os forradalom után emigrált, és később olyan hollywoodi kasszasikereken dolgozott, mint a Die Hard vagy a Terminátor. 2011-től Orbán Viktor kormányának megbízásából ő felügyelte a magyar filmipar megújítását.
Vajna 2019-es halála után azonban a félig független filmes finanszírozási rendszert felszámolták, helyére lépett az NFI, amely közvetlenül a miniszterelnöki kabinet alá tartozik, és amelyet egy állami kinevezett irányít.
Magyarország továbbra is keresett forgatási helyszín az amerikai, ázsiai és európai produkciók számára, köszönhetően a festői helyszíneknek, a kiépített infrastruktúrának és a 30%-os adókedvezménynek. A magyar filmesek számára viszont egyre nehezebb saját ötleteik megvalósítása, mert a független finanszírozás nem fenntartható.
Erre példa Herendi Gábor tavaly bemutatott filmje, a Futni mentem, amely az elmúlt évtizedek legsikeresebb magyar mozifilmje lett, mégis szinte teljesen adományokból, szívességekből és a piaci ár alatti bérekből készült, mert az NFI elutasította a forgatókönyvet.
Herendi szerint: „Ez a modell hosszú távon nem fenntartható. A film nagyon szűkös költségvetésből készült, ami nem kedvezett a hangulatnak.”
Jancsó Dávid szerint különösen a fiatal művészeket sújtja a központosított rendszer, hiszen nekik nincs kapcsolati hálójuk, sem esélyük bekerülni az állami pénzből készülő, jól fizető produkciókba.
Berényi Andor, fiatal rendező, akinek első filmjét szintén nem támogatta az NFI, ugyanezt tapasztalta.
„Azt mondják, most van a független film aranykora. De ez az új rendezőknek nem működik, nekik nincs honnan szívességeket kérni.”
Berényi szerint politikai okokból utasították el a filmjét, amely egy férfiról szól, aki illegális tevékenységhez folyamodik, hogy finanszírozni tudja apja idősotthoni elhelyezését. Most abban reménykedik, hogy rövidfilmként talán sikerül megvalósítania a projektet.
„Ha valaki művészetet akar létrehozni és mondani akar valamit a társadalomról, nem lehet elhallgattatni. Elmeséli a történetét, akkor is, ha közben tönkremegy anyagilag.”
2024-ben az NFI 6,5 milliárd forintot költött filmgyártásra, ebből a legnagyobb összeget – 2,7 milliárd forintot – az Operation Sámán című dráma kapta, amely a 2022-es kabuli magyar katonamentő akcióról szól, és amelyet a Magyar Honvédséggel együttműködve forgatnak.
Az NFI támogatott filmjei között gyakran szerepelnek történelmi tematikájú alkotások, amelyeket Helmeczy Dorottya, a Megafilm producere szerint fontosak a nemzeti identitás szempontjából.
„A történelmi filmeken keresztül találhatunk vissza önmagunkhoz és gyökereinkhez.”
A Megafilm és Helmeczy számos produkciója kapott már állami támogatást, például a Tündérkert című sorozat, amely Erdély történelmét dolgozza fel, valamint a Béke – A nemzetek felett című dokudráma, amely az 1920-as trianoni békeszerződést mutatja be.
Helmeczy hangsúlyozta: „A magyar filmgyártás nem önfenntartó rendszer, állami támogatásra szorul, mivel egy kilencmilliós országban a filmek ritkán termelnek komoly profitot, különösen, ha a nézők már a hollywoodi színvonalhoz vannak szokva.”
A kormány ezzel párhuzamosan jelentős összegeket fektet a külföldi produkciókat kiszolgáló stúdiók fejlesztésébe. A budapesti Fóti Filmstúdió megnyitóján Orbán Viktor kiemelte, hogy Budapest már Európa második legkeresettebb forgatási helyszíne.
A fóti komplexum bővítésére a kormány 42 milliárd forintot költött, itt forgatták többek között A vaják és a Szegény párák egyes jeleneteit is.
„A film nemcsak ipar, hanem művészet is – a művészet pedig szabad” – jelentette ki Orbán Viktor az eseményen, hozzátéve, hogy az összes magyar filmkészítő profitálni fog a bővítésből.
Az NFI nem reagált a Guardian megkeresésére, hogy kommentálja ezt az írást.
Röviden összefoglalva: a cikk nagyon jól rávilágít arra a kettősségre, ami ma a magyar filmipart jellemzi. Magyarország egyre vonzóbb forgatási helyszín a külföldi produkciók számára, ami gazdasági szempontból óriási lehetőség. Ugyanakkor a magyar filmeseknek, főleg a fiatal és független alkotóknak szinte lehetetlen pályán kell mozogniuk, ha nem illeszkednek a kormányzati narratívába. A támogatási rendszer ideológiai alapon szelektál, a politikailag „nem megfelelő” alkotások ki vannak szorítva az állami finanszírozásból.
Ennek eredménye egy mesterséges kettősség: látványos állami díszletek és történelmi propagandafilmek az egyik oldalon, alacsony költségvetésű, független, nemzetközi sikerre törő produkciók a másikon. Ez hosszú távon nemcsak a magyar filmművészet sokszínűségét veszélyezteti, hanem a tehetségek elvándorlásához is vezethet.
(A cikk Rutai Lili a The Guardianban megjelent írásának fordítása)
