Elhunyt Gene Hackman, az Oscar-díjas színész 95 éves korában
Gene Hackman, a kétszeres Oscar-díjas amerikai színész 95 éves korában elhunyt – erősítette meg a Santa Fe New Mexican. A megyei seriff, Adan Mendoza közleménye szerint Hackmant és feleségét, a klasszikus zongoraművész Betsy Arakawát szerda délután találták holtan otthonukban, a Santa Fe Summit közösségben, a várostól északkeletre.
A helyi rendőrség szóvivője megerősítette: „Meg tudjuk erősíteni, hogy Gene Hackman és felesége szerdai halálát.” A Press Association információi szerint az esetet „aktív nyomozás” keretében vizsgálják. Mendoza seriff hozzátette, hogy egyelőre nincs gyanú bűncselekményre, ám a halál pontos okát nem közölte, ahogy azt sem, hogy a házaspár mikor hunyt el.
Hackman az 1980-as évek óta élt Santa Fében, Új-Mexikóban, és 1991-ben házasodott össze Arakawával, aki most 63 éves volt. A seriff helyettesei szerdán délután érkeztek a házaspár otthonához az Old Sunset Trail nevű zárt közösségben, hogy kivizsgálják két idős személy és egy kutya halálát. Egyelőre nem világos, hogy a hatóságok egy bejelentésre reagáltak, vagy csak ellenőrző látogatást tartottak.
Az első jelentések szerint a helyszínen egy 90-es éveiben járó férfit és egy 60-as éveiben lévő nőt találtak holtan – ezt Mendoza először így jelentette be. „Amit egyelőre mondhatok, hogy a nyomozás még kezdeti szakaszban van, várjuk a házkutatási engedély jóváhagyását” – nyilatkozta a seriff szerda este, még mielőtt hivatalosan azonosították volna a házaspárt.
„Szeretném megnyugtatni a közösséget és a környéket, hogy senki sincs közvetlen veszélyben” – tette hozzá Mendoza.
Hackman ikonikus karrierje
Gene Hackman négy évtizeden átívelő filmes karriert tudhatott magáénak, amely során olyan klasszikusokban szerepelt, mint A Francia kapcsolat, Superman és A Tenenbaum, a háziátok, mielőtt 2004-ben visszavonult a színészettől. Bár relatíve későn, a harmincas éveiben tört be a filmiparba, a ’70-es évek Hollywoodjának egyik legmeghatározóbb anti-hőse lett.
1930-ban született, a ’40-es évek végén csatlakozott a tengerészgyalogsághoz, majd az ’50-es évek végén döntött úgy, hogy színészetet tanul. A Pasadena Playhouse színitanodában ismerkedett meg Dustin Hoffmannal, akivel együtt kapták meg a „legkevésbé valószínű, hogy sikeres lesz” titulust. Hackman ennek ellenére kitartott, és az 1964-es Lilith című melodrámában debütált a filmvásznon Warren Beatty mellett.
Első komolyabb sikere három évvel később jött, amikor a Bonnie és Clyde című filmben Buck Barrow szerepében tűnt fel, amelyért megkapta első Oscar-jelölését legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Bár a díjat végül George Kennedy nyerte meg (Bilincs és mosoly), Hackman karrierje ettől kezdve felfelé ívelt. 1970-ben az I Never Sang For My Father főszerepét játszotta Melvyn Douglas mellett, amely második Oscar-jelölést hozta meg számára.
Egy évvel később William Friedkin akcióthrillerében, A Francia kapcsolat című filmben megkapta élete legnagyobb lehetőségét: a nyomozó Jimmy „Popeye” Doyle szerepét, amelyért elnyerte első Oscar-díját legjobb férfi főszereplőként. „A filmkészítés mindig is kockázatos volt – fizikailag és érzelmileg is –, de én ezt egy hullámzó karrier részeként kezelem” – mondta Hackman egy 2021-es interjúban.
A ’70-es évek további sikerei közé tartozik A Poseidon-katasztrófa és A híd túl messze van, valamint a komikus szereplései Az ifjú Frankensteinben és Supermanben, amelyben Lex Luthort alakította. Noha a mainstream közönség ezeken a filmeken keresztül ismerte meg, kritikai elismerést a kevésbé ismert alkotásai hoztak számára: Arthur Penn noirfilmje, Éjszakai mozgások, Jerry Schatzberg Madárijesztő című road movie-ja és Francis Ford Coppola A beszélgetés című, Arany Pálmát nyert politikai thrillere is Hackman kiemelkedő alakításait mutatta be.
Az 1980-as években tovább játszotta Lex Luthort a Superman folytatásaiban, és olyan filmekben szerepelt, mint a Vörösök, A végsőkig, Mississippi szellem (amelyért újabb Oscar-jelölést kapott) és a Nem vénnek való vidék.
1992-ben Clint Eastwood Nincs bocsánat című westernjében nyújtott alakítása meghozta számára a második Oscar-díját, ezúttal a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Az ezt követő években szerepelt többek között A cég, a Tengeralattjáró, A madárfészek, Az utolsó esély és Az esküdt című filmekben.
Írói karrier és visszavonulás
Hackman a 2000-es években kezdett el írni. Első történelmi regénye, a Wake of the Perdido Star 1999-ben jelent meg, és később még négy könyvet publikált, amelyek közül a legfrissebb, a Pursuit, egy bűnügyi thriller, 2011-ben jelent meg.
Utolsó filmes szereplése a 2004-es Welcome to Mooseport című vígjátékban volt. 2008-ban hivatalosan bejelentette visszavonulását.
„A végső döntést az orvosom tanácsa alapján hoztam meg. Egy New York-i terheléses vizsgálat után azt mondta, hogy a szívem nincs olyan állapotban, hogy ilyen stressznek legyen kitéve” – vallotta be egy interjúban.
Bár filmeket már nem készített, két dokumentumfilm narrátoraként hallhattuk: The Unknown Flag Raiser of Iwo Jima (2016) és We, the Marines (2017).
Amikor egy 2011-es interjúban arról kérdezték, hogyan jellemezné az életét, Hackman így felelt:
„Próbálkozott. Azt hiszem, ez elég pontos leírás.”
