Ben Okri:
„A Két város meséje a legnagyobb angol regény? Találkozzunk egy pubban, és vitassuk meg”
A költő és regényíró arról, hogyan törte össze a szívét Állatfarm, miért képzelte el Ibsen és Csehov hőseit nigériai figurákként, és miként cserélte fel a fizikát Platónra.
Legkorábbi olvasási emlékem
Négyévesen, Londonban apám példányát olvastam a Times-ból. Anyámnak ez kínos volt, és ha vendégek jöttek, gyorsan kiküldött a szobából.
Gyerekkorom kedvenc könyve
Tinédzserként Lagosban felfedeztem Ibsen drámáit és Csehov novelláit. A karaktereket nigériaiként képzeltem el. Ez az olvasás varázsa.
A könyv, amely megváltoztatott kamaszként
Tizenegy évesen, Nigériában az iskolában George Orwell Állatfarm-ját olvastam éjszakánként a vizsgákra való készülés helyett. Van ennél tökéletesebb kisregény egy fiatal lélek bevezetésére a hatalom természetébe? Ez volt az első könyv, amely összetörte a szívemet.
A könyv, amely íróvá tett
Platón Lakoma című műve fordított el a természettudományoktól az irodalom felé. A könyv kérdéseit hosszú sétákon vittem magammal. Később olvastam a fiatal Tolsztojt, Emersont, Charlotte Brontët és Whitmant – fittyet hányva apám tiltására, hogy ne nyúljak a könyveihez. És aztán írni kezdtem. Tizenöt éves voltam. Akkor tanultam meg az írói szellem első törvényét: a helyes kérdéseket kell feltenni.
Az író, aki megváltoztatta a gondolkodásomat
Egy nap Londonban, tizenkilenc évesen, elolvastam egy könyvet, amely így kezdődött: „Egyszer volt, hol nem volt, és igazán jó idő volt, egy tehenecske sétált lefelé az úton…” – és azt gondoltam: „Mi ez?” Nem sokkal később egy másik könyvvel találkoztam, amely emberekről szólt, akik egy világítótoronyhoz akartak eljutni. Miért volt ez olyan bonyolult? Így változtam át egyfajta íróból egy másfajtává, és azóta is folyamatosan változom és kérdezek.
A könyv, amelyhez visszatértem
Tolsztoj Háború és békéje és Cervantes Don Quijotéja – egyik a világ tágulását, a másik a világ zsugorodását mutatja be. Fiatalabb koromban elképzelhetetlennek tűnt, hogy ilyen hosszú könyveket olvassak. Végül a BBC-nél dolgozva, amikor a nyolcvanas években műsort vezettem, Don Quijotét nap mint nap olvastam a metrón munkába menet. A könyv lett az utazás, és az utazás maga volt a könyv.
A könyv, amelyet újra és újra olvasok
Először Alain-Fournier A nagy Meaulnes, majd F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby lett az. Mindig új kiadásokat vásárolok, hogy más és más betűtípusban olvashassam. Hiszem, hogy egy új típusú szedés szinte új könyvet teremt.
A könyv, amelyet soha nem tudnék újra elolvasni
M. Nelkon Haladó szintű fizika című műve. Tudósként a mindennapi csodák feltalálója akartam lenni. Az egyenleteket úgy olvastam, ahogyan a költészetet. De miután megismertem Platónt és Joyce-t, tudtam, hogy többé nem fogok fizikát olvasni. Helyette Achebét és Maughamot vettem kézbe.
A könyv, amelyet később fedeztem fel
Nemrég találkoztam egy irodalomprofesszorral, aki azt állította, hogy Dickens Két város meséje a legnagyobb angol regény. Eltökéltem, hogy próbára teszem ezt az állítást, és elolvastam. Szerettem. Vajon tényleg ez a legjobb angol regény? Én inkább a Szép reményeket, az Emmát, a Hiúság vásárát vagy a Middlemarch-ot ajánlanám. Találkozzunk egy pubban, és vitassuk meg.
A könyv, amelyet épp most olvasok
Jane Austen Emma, valamint Ronald Berman A nagy Gatsby és Fitzgerald gondolatvilága, és Cornelia Homburg Van Gogh: Költők és szerelmesek című munkája. A National Gallery kiállítása fantasztikus volt.
A könyv, amely vigaszt nyújt
Puskin novellái. Egy Puskin-mű ihlette Tolsztojt, hogy belekezdjen Anna Kareniná-ba. Ő az a szerző, aki példaként állítható minden költő elé, hogyan kell prózát írni. A legtöbb költő úgy ír prózát, mint költészetet. Puskin viszont, noha zseniális költő volt, tiszteletben tartotta a próza szabályait: történeteit csendesen, hatékonyan, de mindig ellenállhatatlan bájjal írta meg.
(A cikk a The Guardian írása alapján készült)
Ben Okri élete és munkái:
Ben Okri (1959. március 15., Minna, Nigéria) Nigériában született brit író és költő, akit gyakran a mágikus realizmus egyik legkiemelkedőbb kortárs képviselőjének tartanak. Legismertebb műve, a The Famished Road (Az éhező út, 1991) elnyerte a Booker-díjat, és meghozta számára a nemzetközi elismerést.
Életútja
- Okri Lagosban nőtt fel, de fiatalkorában Londonba költözött, ahol az Essexi Egyetemen tanult irodalmat és filozófiát.
- Első regénye, a Flowers and Shadows 1980-ban jelent meg.
- Az 1980-as években a BBC-nél és az African Literature Today folyóiratnál dolgozott.
- 1991-ben megírta legismertebb regényét, Az éhező út-at, amely egy spirituális lény, Azaro történetét meséli el a nigériai politikai káosz és társadalmi változások közepette.
Főbb művei
Flowers and Shadows (1980)
The Landscapes Within (1981)
The Famished Road (1991) – Booker-díj
Songs of Enchantment (1993)
Infinite Riches (1998)
Astonishing the Gods (1995)
Starbook (2007)
The Freedom Artist (2019)
Stílusa és hatása
Ben Okri művei a mágikus realizmus, az afrikai mitológia és a nyugat-európai irodalmi hagyományok ötvözetét képviselik. Írásaiban gyakran foglalkozik a kolonializmus, a szegénység, a korrupció és az emberi lélek misztikus utazásainak témáival. Sok műve a nigériai történelmi és politikai helyzetből merít ihletet, ugyanakkor univerzális mondanivalót hordoz.
Elismerések és öröksége
Ben Okri a kortárs afrikai irodalom egyik legismertebb alakja, és műveit több mint húsz nyelvre lefordították. Az évek során számos irodalmi díjat és kitüntetést kapott, és továbbra is aktív szerepet játszik a globális irodalmi és filozófiai diskurzusban.
Okri nemcsak prózát ír, hanem verseket, esszéket és filozófiai gondolatokat is megfogalmaz, művészetében mindig a világ rejtett valóságait kutatva.
