Pintér Béla, a Pintér Béla és Társulata vezetője a Telex Most jövök című műsorában többek között arról beszélt, hogy előadásait régebben sokan látogatták a Fidesz prominens politikusai közül, ma már ez kevésbé jellemző, de még mindig felbukkannak a közönség soraiban. A rendező szerint különösen érdekes az, hogy ezek a politikusok gyakran önfeledten nevetnek azokon a politikai ihletettségű, szatirikus poénokon, amelyek ugyanakkor más nézőkből – főként hithű kormánypárti szavazókból – indulatos reakciót váltanak ki.
Kik nevetnek a leghangosabban?
Pintér elmondása szerint már számos alkalommal előfordult, hogy ismert kormánypárti politikusokat látott a nézőtéren, és megfigyelte, hogy míg egyesek hatalmasat kacagnak egy-egy gúnyos, politikai élű poénon, mások annyira felháborodnak, hogy ajtócsapkodások közepette hagyják el a termet.
„Nagyon sokszor észrevettem, hogy komoly, prominens fideszes politikusok ülnek, mi több, az ilyen politikai ihletettségű, maró gúnnyal bíró poénokon akkorát nevetnek, hogy kis híján leesnek a székről.”
A rendező szerint érdemes elgondolkodni azon, milyen társadalmi dinamikát tükröz az, hogy egy-egy politikai poén másként hat a hatalom birtokosaira és az őket támogató tömegekre. „Tanulságos, hogy milyen jót nevet egy olyan poénon, amin egy hithű Fidesz-szavazó adott esetben felpattan, és hatalmas ajtócsapkodások közepette elhagyja a nézőteret.”
Kultúrpolitika és túlélési harc
Pintér Béla a beszélgetés során az elmúlt 15 év kultúrpolitikájáról is markáns véleményt fogalmazott meg, és nem lát benne semmilyen előremutató elemet. Szerinte az állami kultúrpolitika nem értékalapú, sokkal inkább egy „elképzelt nemzeti, muzeális, skanzenszerű, élettelen valami, amit látok, hót tehetségtelen emberek kezében”. Azt gondolja, hogy ez a megközelítés nem szolgálja az ország kulturális fejlődését, és nem támogatja azokat az alkotókat, akik valódi értékeket akarnak teremteni.
A rendező azt is elismerte, hogy fél attól, hogy ellehetetlenítik a társulatát. Úgy véli, hogy ha valakit politikailag célkeresztbe vesznek, akkor bármilyen eszközt bevethetnek ellene. Példaként Iványi Gábor egyházának ellehetetlenítését hozta fel, amely szerinte egyértelműen azt mutatja, hogy aki szembehelyezkedik a hatalommal, az számíthat a retorziókra.
15 év túlélési módban
A Pintér Béla és Társulata eddig mindig talált kiutat az anyagi nehézségekből, de Pintér szerint a helyzet egyre súlyosabb. Elmondta, hogy már másfél évtizede folyamatos szorongásban kell dolgozniuk, és ez mentálisan és művészileg is megterhelő.
„Ez nem egy léleképítő helyzet, hogy az embernek túlélési módban kell élnie 15 éven keresztül. Orbán Viktor annak idején nagyon szépen elmondta Nagy Imre újratemetésén, hogy a Kádár-rendszer megnyomorította az ő generációja lelkét, mert nem tudtak méltóképpen tervezni és a jövőbe nézni. Véleményem szerint ugyanez történt itt most is.”
A rendező szerint a mostani helyzetben sok művész ugyanazt érzi, mint amit a Kádár-rendszer alatt élők tapasztaltak: bizonytalanság, korlátozott lehetőségek és állandó félelem a jövőtől.
Nevetés a színpadon, szorongás a valóságban
A beszélgetés során felmerült az a kérdés is, hogy valamilyen szempontból mégis előnyére vált-e Pintér Bélának és társulatának az Orbán-rendszer és az ellenzéki színházcsináló szerep. Erre a kérdésre a rendező egyértelmű választ adott:
„Késztetést éreztem arra, hogy akkor, amikor én egyre jobban szorongok ettől a helyzettől, félek és nyomaszt az, amit magam körül látok, akkor ezt a félelmet a színpadon nevetéssé konvertáljam.”
Ez a fajta színházcsinálás tehát nem egy tudatosan felépített politikai program része, hanem egy belső kényszer, amely abból fakad, hogy az alkotók így tudják feldolgozni a világot körülöttük.
Összegzés
Pintér Béla interjúja egy mélyebb társadalmi és kulturális dilemmát is felvázolt: hogyan hat a hatalom és annak ellenzéke ugyanarra a művészi tartalomra? Az, hogy egyes politikai poénokon a Fidesz politikusai harsányan nevetnek, míg egyes támogatóik felháborodnak, sokat elárul arról, hogy a hatalom birtokosai gyakran másként viszonyulnak a kritikához, mint azok, akik érzelmileg jobban azonosulnak vele.
A kultúrpolitikai szorítás és a művészi szabadság kérdése továbbra is megosztó téma Magyarországon. Pintér Béla és társulata egyelőre továbbra is megtalálja a módját a túlélésnek, de a rendező szerint a folyamatos bizonytalanság nemcsak a művészekre, hanem az egész kulturális életre és a közönségre is negatív hatással van.
Az interjúból világosan kirajzolódik egy olyan alkotó képe, aki nem tud és nem is akar kompromisszumokat kötni, még ha ez folyamatos feszültséget is jelent a mindennapokban. A kérdés csak az, hogy meddig lehet ezt a szorongást nevetéssé konvertálni – és milyen áron.
A teljes interjút itt tudod meghallgatni:
