Psota Irén könyve kedvenc férjéről, ami „csak halálom előtt olvasható (de siess!)”
Február 25-én lesz 9 éve, hogy meghalt Psota Irén, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Nehéz eldönteni, hogy szerelmeslevélbe burkolt kortörténeti jegyzet vagy inkább kortörténetbe csomagolt ágyazott szerelmi történet-e ez.
2008-ban, Urbis Könyvkiadónál jelent meg – ezt a példányt Psota Irén fénykép melléklettel dedikálta – és a könyv, alcíme szerint „Kedvenc férjem, Mojó rólam szóló írásai és levelezésünk”.
Egy különös szerelem és két ember története jelenik meg ebben a kilenc, kézzel írt füzetben, amit Psota Irén második férje írt, Mojo.
„A hármas szám mindig fontos volt az életemben, három férjem volt, három kutyám, és ez most a harmadik könyvem. “Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!” a címe. Hogy miért született? Királynő voltam, ez a könyv a koronám, mondhatnám, amint egy korábbi címötletben meg is fogalmaztam. Életem legszebb időszaka volt ez, ha a fejfámra azt írnák, hogy élt egy évet és három hónapot, az életem Mojóval töltött legszebb időszakát jelentené.”
Psota Irén ugyan már túl volt két meghatározó szerelmén, először nagyon fiatalon, 16 évesen esett szerelembe. (Seregi Lászlóval, az Operaház későbbi, híres koreográfusával – ez a kapcsolat három évig tartott. A színésznő könyvében így emlékezett róla: „Három évig voltunk együtt, és ő lett a mérce az érintésre.” A kapcsolat akkor ért véget, amikor Psotát felvették a színművészetire.)
Ezután jött Makk Károly – az első élettárs. (Psota tőle akart gyereket, de mindig abortusz lett a vége….) Már az esküvőre készültek, de jött a sors, és a Liliomfi 1955-ös forgatásán a rendező Makk Károly az egyik női főszereplő, Krencsey Marianne kedvéért elhagyta Psota Irént – később össze is házasodtak.
Ezután jött Psota első házassága, amit három hónapig tartott és ezután ismerkedett meg azzal a férfival, akit egész hátralévő életében olthatatlan szerelemmel szeretett. Ő volt Molnár József, a kor elismert és gazdag belsőépítésze – vagy ahogy sokan ismerték, Molnár Joe, azaz Mojó.
„Nem tudtam, hogy ilyen létezik. Semmi sem volt tökéletesebb, mint vele az együttlét. Tőle nem is gyereket akartam – nem jutott eszembe -, csak bele akartam halni. Királynő voltam, akit egy gyönyörű kéz tartott, s mindenki elhitte, hogy királynő vagyok. Az életem kettétört, amikor el kellett válnunk.”
Lángoló, különleges szerelem volt az övék, Mojó naplót vezetett boldogságukról, és egy könyvet is írt feleségéről. Kézzel írta és illusztrációkat is rajzolt hozzá – a sokkal később megjelent könyvben ebbe ágyazódott bele levelezésük. A polihisztor férfi a tenyerén hordozta a feleségét, cipőt, ruhákat tervezett neki, egyenesen a szerzőktől vásárolt neki énekelhető sanzonokat. Mojó rendkívül sokoldalú volt, modern polihisztor. A szerelemnek aztán a férfi tiltott határátlépése, kétes ügyletei és az ezek után kiszabott hosszú börtönbüntetés vetett véget.
Psota Irén harmadik, egyben utolsó férje Ungvári Tamás újságíró volt, akivel ugyan a leghosszabb ideig, 12 évig voltak házasok, de a régi szerelem nagyobb volt – elváltak, Ungvári később újranősült, a színésznő pedig ezután inkább már a magányt választotta.
Psota Irén könyve kedvenc férjéről, a „Csak halálom előtt olvasható (de siess!)” címmel az Antikvárium.hu aktuális könyvárverésén szerepel a több mint kétszáz másik tétel között.
