Mintha egy Háfiz-versből lépne elénk Takács Orsolya ebruművész, aki ugyan születésére nézve magyar, azonban az élet kiszámíthatatlan fordulatai révén mégis sok szálon kötődik a török kultúrához. Május végéig látogatható Márványuniverzum című kiállítása, ennek apropóján beszélgettünk vele.
A török ebru, azaz márványpapír készítés egy rendkívül szigorúan őrzött tudás, amely 2014-ben felkerült az UNESCO Szellemi Kulturális Világörökség listájára. Egy olyan tudásról van szó, amelyet nem nyújtanak át akárkinek, így különösen izgalmas, hogy éppen Buda szívében beszélgethetünk műhelytitkokról egy fiatal magyar művésszel.
Takács Orsolya éppen közgazdásznak tanult, amikor ösztöndíjjal kijutott Törökországba, és megpillantotta egy mecsetben élete első ebruját. Akkor még maga sem gondolta volna, hogy az érdeklődésből olyan komoly elhivatottság alakul ki, mely évről-évre visszaviszi majd Isztambulba, sőt, egész pályafutásának más irányt szab majd. Jelenlegi mesterével Budapesten hozta össze a sors, így a török-magyar kapcsolatok is szóba kerülnek a beszélgetésünk során.
A fiatal művész törökül is megtanult az alkotás kedvéért, és Magyarországon ma már oktatóként tanítja a márványfestés technikáját gyerekeknek és kísérletező kedvű felnőtteknek: az intézményes oktatáson túl rendszeres workshopokat tart saját műhelyében, illetve a történelmi múltú Gül Baba Kulturális Központban.
Ő maga törökországi mesterénél képezi folyamatosan tovább magát, hiszen az ebru művészete mindig mesterről tanítványra száll tovább. Oktatóként különösen fontosnak tartja, hogy a gyerekek a legfogékonyabb korban sajátítsák el az alkotáshoz szükséges készségeket.
Mai türelmetlen, rohanó világunkban egy ebruműhelyben az az érzésünk támad, mintha megállt volna az idő.
„Szeretem a klasszikus dolgokat. Elfogadtam és megtisztelőnek érzem, hogy én ezt a tradicionális vonalat vihetem tovább. Ha rossz napom van, inkább neki sem állok, hiszen alkotás közben nagyon fontos, hogy bennem és körülöttem minden egyensúlyban legyen.” — vallja Orsi a művészetéről.
Ami a podcastból még kiderül:
— milyen keretek között alkothat egy tradicionális ebruművész?
— miért nem írhatja alá Orsi a képeit?
— milyen térben mutat igazán jól az ebru?
— milyen érdekes felhasználási módjai voltak a márványpapírnak Európában?
— hogyan szippantotta be a magyar kultúra Az egri csillagok török fordítóját?
— milyen meglepő mellékhatása van Orsi workshopjainak?
— miben más a japán Suminagashi technika a török ebruhoz képest?
— minden ebru márványozás, de nem minden márványozás ebru?
— mit tanulhatunk a törökök új generációjának szórakozási szokásaiból?
— hogyan formálja a művészeti oktatás a gyerekek személyiségét?
Az ebruművészet eredete:
A XVI. században felvirágzó hagyományos török ebruművészet a világszerte ismert papírmárványozás egyik különleges, ősi irányzata, amelyet sokáig vallásos szövegek díszítésére használtak. Az ebrukészítés során a művész egy tálca sűrített víz tetejére viszi fel a kívánt motívumokat festék és marhaepe keverékével, majd onnan nyomtatja át őket papírra. A kapott minta mindig egyedi és megismételhetetlen, hiszen a festék és a víz sűrűsége, hőmérséklete egyaránt befolyásolja az elkészült kép minőségét.
Írta: Kunyik Kinga
Saját blogja: https://csodapestbuda.blog.hu/
