Judi Dench és a kígyók: Amikor Cleopatra rémálommá vált
Judi Dench világéletében irtózott a csúszómászóktól. „Olyan ember vagyok, aki retteg a gilisztáktól is, mert gyerekkoromban egy belemászott a szandálomba, és nem tudtuk kiszedni” – mesélte a BBC Radio 4 új dokumentumfilmjében, Roleplay-ben.
Ezért is borzadt el, amikor 1987-ben az angol Nemzeti Színházban rá osztották Cleopatra szerepét, és a rendező, Peter Hall bejelentette, hogy élő kígyók is lesznek a színpadon. Shakespeare drámájában az egyiptomi királynő egy áspiskígyó marásával vet véget életének, miután szerelme, Marcus Antonius öngyilkosságot követ el.
Dench azonnal hazarohant, és férjének, Michael Williamsnek (aki szintén színész volt, és 2001-ben hunyt el), kétségbeesve mesélte el a kígyós helyzetet. Williams azonban egyszerű és zseniális tanácsot adott:
„Jude, tudod mit kellene tenned? Adj nekik neveket.”
Így születtek meg Wilson, Keppel és Betty, akiket Dench egy híres vaudeville-tánc trió után nevezett el. Ezek után már nem gyilkos hüllőkként, hanem szinte házi kedvencekként tekintett rájuk, ami segített neki legyőzni a félelmét.
Amikor a kígyó szó szerint az ölébe hullott…
Bár a színpadon használt három garter kígyó teljesen ártalmatlan volt, Dench mégis rettegett attól, hogy bármikor elindulhatnak a saját fejük után. Az egyik előadás során Cleopatra haláljelenetében a szolgálólány egy zsákba helyezte az egyik kígyót a trón mögött, miközben Dench játszotta a karakter drámai öngyilkosságát.
A jelenet végén Cleopatra testét a színpadról az aréna közepére vitték, hogy a közönség is közelebbről láthassa, mielőtt visszahozzák a tapsrendhez. És ekkor jött a váratlan fordulat:
„Azok a fiúk, akik vittek engem, halkan sziszegni kezdtek” – emlékezett vissza Dench.
Nem értette, mi történik, de amikor visszaért a színpadra meghajolni, a kígyó egyszerűen kipottyant a parókájából. A rémülettől teljesen lefagyott: „Annyira megijedtem, hogy két napig elvesztettem a hangomat.”
Nem Dench előadása volt az egyetlen, ahol Shakespeare drámáját valódi kígyókkal adták elő. A Nemzeti Színház 2018-as produkciójában, ahol Sophie Okonedo alakította Cleopatrát, szintén élő hüllőket használtak. Bár a színészeknek nem volt gondjuk velük, a közönség egy része igencsak megriadt – olyannyira, hogy a jegyvásárlásnál figyelmeztetést is kiírtak: „valódi kígyók a színpadon”.
Kaviár és pezsgő a kulisszák mögött
Dench nemcsak a kígyós kalandokat osztotta meg a BBC dokumentumfilmjében, hanem néhány kulisszatitkot is elárult. Egy alkalommal a két színésznő, akik Cleopatra szolgálóit alakították, megkérdezték tőle, mi a kedvenc vacsorája.
Dench gondolkodás nélkül rávágta: „Homár és pezsgő.”
Ezért az utolsó előadáson, a sötétben, három tányér homár és egy üveg pezsgő várta őket a kulisszák mögött.
Hasonlóan emlékezetes pillanat volt az is, amikor Anthony Hopkins, aki Marcus Antoniust játszotta, minden előadásnál odasúgott neki, miután karaktere meghalt:
„Most megyek egy jó teát inni, miközben te végigszenveded az ötödik felvonást.”
Dench, mint Cleopatra? Ő maga sem hitte el
Judi Dench először meg volt győződve róla, hogy teljesen alkalmatlan a szerepre. Amikor Peter Hall felkérte, hogy játssza el a híres egyiptomi királynőt, döbbenten tiltakozott:
„Peter, ezt nem gondolhatod komolyan! Egy ilyen alacsony, menopauzán átesett nő legyen Cleopatra? Hiszen Cleopatra nagyon magas volt!”
Dench ekkor az ötvenes évei elején járt, és alig 155 cm magas – szemben a történelmi Cleopatra feltételezett termetével.
Ám a színházi világ nagyjai másképp gondolták. Michael Billington, a Guardian akkori vezető színházi kritikusa szerint Dench nagysága nem a magasságán múlt.
„Judi Cleopatrája éles eszű és intelligens volt, amikor pedig kellett, sziporkázóan humoros.”
Hasonló véleményen volt Janet Suzman, aki maga is többször eljátszotta és rendezte a darabot. „Cleopatra nem feltétlenül volt nagy szépség”, mondta a BBC-nek, hozzátéve, hogy Shakespeare inkább a hangját és az egyéniségét emelte ki a történetében, nem a külsejét.
Persze, az emberek nagy része még mindig Elizabeth Taylor híres 1963-as filmjének Cleopatráját képzeli maga elé – ahol Taylor magas sarkú cipőben, mély dekoltázsban és minden létező hollywoodi csillogással alakította a királynőt.
Ahogy Roger Lewis, Taylor és Richard Burton kapcsolatáról szóló könyv szerzője megjegyezte: „Ez nem egy ókori Egyiptomról szóló film volt. Ez egy film volt a hírességekről.”
És hogy mennyire nagy hatással volt? Nos, a filmet éppen a kubai rakétaválság idején forgatták, és még a világpolitika egyik legveszélyesebb időszakát is sikerült leszorítania a napilapok címlapjairól.
Dench és Cleopatra: egy ikonikus szerep egy ikonikus színésznőtől
Bár Dench először nem volt biztos benne, hogy Cleopatrának született, a 1987-es előadás legendássá vált – és a színésznő ma is meghatározó élményként tekint vissza rá.
Még akkor is, ha a parókájából kipottyanó kígyó majdnem végzett vele.
