Ezek a versek tökéletesek Valentin-napra, mert mindegyik más-más árnyalatát mutatja be a szerelemnek: a Shakespeare-i időtlen szépséget, Dickinson szenvedélyes romantikáját és Neruda mély, megfoghatatlan érzéseit.
1. William Shakespeare: 18. szonett
Egy nyári naphoz hasonlítsalak?
Te kedvesebb vagy, s rendületlenebb.
Május bimbói közt már szél arat,
S közelgő őszi dátum integet;
Az égi szem hol perzsel, hol megint
Arany tüzére felhő fátyla hull;
Szilaj szeszély, vagy vastörvény szerint
Mindaz mi szépség, rendre megfakul;
De hervadatlan a Te friss nyarad,
Szépséged kertje mindig zöldelő,
Halál fölötted győztes nem marad,
Örök sorokban, fényed egyre nő:
Míg ember szája szól, és lát szeme,
Él majd e versem, és élsz benne Te.
Mészöly Dezső fordítása
2. Emily Dickinson: Vad éj! – Vad éj!
Vad éj – vad éj!
Lennék veled,
Vad éj lenne
Az élvezet!
Mindegy a szél,
Ha öbölben lehetsz,
Dobd el iránytűd,
Térképedet!
Édenben evezve
Ó, tengeren!
Horgonyt vetnék beléd
Ez éjjelen!
Károlyi Amy fordítása
3. Pablo Neruda: Szonett XVII (Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő) (Magyar)
Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.
Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól és mivégre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek,
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.
Somlyó György fordítása
