Pogány kultuszhely a kereszténység terjedésének árnyékában
Hollandia keleti részén 1300 éves arany- és ezüstkincsre bukkantak, amelyet feltehetően pogány isteneknek szántak felajánlásként. A felfedezés szerint ez a hely egykor pogány kultuszhely lehetett, ahol az emberek áldozatokat mutattak be a germán isteneknek, részben válaszként a kereszténység terjedésére.
A leletek és azok jelentősége
A hollandiai Hezingen közelében, Amszterdamtól mintegy 130 kilométerre keletre, felfedezett kincsegyüttes több mint 100 arany- és ezüstérméből, valamint arany ékszerekből, medálokból és fülbevalókból áll. Néhány tétel értékes „hacksilber” darab is lehet, amelyet súlya alapján pénzként használtak. Egyes érmék rendkívül ritkák, és a Frank Birodalom korai verőhelyein készültek a 7. század első felében. A leletek között található egy különleges germán állatmotívumokkal díszített ékszer, valamint egy olyan darab, amely római ékszerekhez hasonlít.
A leleteket eredetileg fémkeresők fedezték fel 2020 és 2021 során, akik értesítették a helyi hatóságokat. Az archeológusok ezután feltárták a helyszínt egy tervezett tájrendezési projekt előtt.
Egy germán kultuszhely nyomai
Jan-Willem de Kort, a holland Kulturális Örökség ügynökségének archeológusa és a tanulmány vezető szerzője szerint a helyszín germán lakosai valószínűleg a szászok közé tartozhattak, bár nem biztos, hogy önmagukat így nevezték. A helyszín északra található az egykori alsó-német limes vonalától, amely a Római Birodalom határát jelölte egészen a 5. századi germán invázióig. A helyi lakosság egy része korábban római segédhadseregben szolgált, de a rómaiak kivonulása után az övezetet pogány kultuszhelynek használták a 6-7. században.
Az archeológusok találtak egy kelet-nyugati irányban elhelyezkedő, 14 oszlophelyből álló sort is, amelynek egyes oszlopaiba fémfelajánlásokat rejtettek. Az oszlopok elhelyezkedése arra utal, hogy azok a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget jelölő rituális struktúraként szolgálhattak. A források szerint ezek az oszlopok a „szent pálca” (stapol) szerepét tölthették be, amelyeket a kereszténység ellenzése miatt a 8-9. századi egyházi források megsemmisítendő pogány szimbólumoknak tartottak.
„Az ördög pénze” és a keresztén ellenállás
A leletek között olyan érmék is vannak, amelyeket az egykori keresztény misszionáriusok „az ördög pénzeként” emlegettek. Egy 9. századi keresztelési fogadalom szerint a kereszténnyé váló szászoknak meg kellett esküdniük, hogy megtagadják Wodant és más pogány isteneket, valamint lemondanak a „diobolgeldæ”-ről, vagyis az ördögi aranyról.
A kutatók szerint a helyszínen talált felajánlások egy része az egykori szent oszlopnál történhetett, méghozzá napkeltekor és napnyugtakor a napéjegyenlőségek idején, feltehetően a termésföldek termékenységének biztosítása érdekében.
A kutatás szerint a frank területekről érkező kereszténység előretörése miatt a helyi pogány lakosság még inkább ragaszkodott hagyományaihoz, ami a pogány kultuszhely szerepének felerősödését eredményezhette.
