Egy 1714-ben készült Stradivarius hegedű a napokban 11,3 millió dollárért kelt el egy New York-i árverésen. Ez az összeg nem csupán egy hangszer értékét tükrözi, hanem a történelem, a mesterségbeli tudás és a zenei örökség különleges kombinációját is. De miért ér meg egy három évszázados hegedű ennyi pénzt?
Antonio Stradivari és az „arany korszak”
A Stradivarius hegedűk a világ legértékesebb hangszerei közé tartoznak, és mindezt elsősorban készítőjüknek, Antonio Stradivarinak köszönhetik. A 17-18. század fordulóján élt olasz mester a hegedűkészítés csúcsára emelte a szakmát, és műhelyéből olyan hangszerek kerültek ki, amelyek hangzása és minősége a mai napig páratlan.
A most elárverezett Joachim-Ma nevű hegedű Stradivari úgynevezett „arany korszakában” (1700–1720) készült, amely azokat az éveket jelöli, amikor a mester a legkiemelkedőbb darabokat alkotta. Az ekkor készült Stradivariusok mind kivételes akusztikai tulajdonságokkal bírnak, amelyeket a mai mesterek sem tudnak teljes pontossággal lemásolni.
A páratlan hangzás titka
A Stradivariusok hangzásáról számtalan tanulmány készült, és sok elmélet született arról, hogy miért olyan különlegesek ezek a hangszerek. A kutatások szerint a hangzásbeli egyediséghez hozzájárul:
A különleges lakkozás, amely a fa rezgési tulajdonságait finoman szabályozza.
A faanyag sűrűsége és szerkezete, amely részben a 17. századi „kis jégkorszak” hatására alakult ki, mivel a hűvösebb időjárás lassabb növekedést eredményezett, így a faanyag egyedülálló tulajdonságokat kapott.
A precíz kézi megmunkálás, amely több száz év távlatából is utánozhatatlannak bizonyul.
Bár modern technológiával már nagyon hasonló hegedűket lehet készíteni, sok művész és szakértő szerint egyetlen modern hangszer sem képes teljesen visszaadni azt a meleg, tiszta és mély tónust, amely egy Stradivariusból szólal meg.
Történelmi jelentőség: a Joachim-Ma hagyaték
Az árverésen eladott Joachim-Ma hegedű nem csupán kiváló hangszer, hanem egy legendás művészeti és történelmi örökség is. Az eredeti tulajdonos, Joachim József (Joseph Joachim) magyar származású hegedűművész a 19. század egyik legnagyobb előadója volt, aki szoros kapcsolatban állt Johannes Brahmsszal.
A hangszert valószínűleg 1879. január 1-jén a lipcsei Gewandhausban használták Brahms egyetlen hegedűversenyének premierjén, amelyet maga a zeneszerző vezényelt. Egy ilyen történelmi jelentőségű esemény megemeli a hegedű eszmei és művészeti értékét, hiszen nem csupán egy hangszer, hanem zenetörténeti relikvia is.
A Joachim-Ma hegedű későbbi tulajdonosa, Si-Hon Ma kínai hegedűművész ezt az értékes darabot a New England Conservatory intézményének adományozta, amely most ösztöndíjalapítványt hoz létre az árverésből befolyt összegből.
Stradivariusok és a luxusbefektetés
A Stradivari-hangszerek a művészi értékükön túl kiváló befektetésnek is számítanak. Az elmúlt évtizedekben az árveréseken egyre magasabb összegeket fizettek értük:
A most eladott Joachim-Ma hegedű értékét 12-18 millió dollárra becsülték, bár végül „csak” 11,3 millióért kelt el.
A legdrágább Stradivarius, a Lady Blunt (1721), 15,9 millió dollárért cserélt gazdát több mint egy évtizeddel ezelőtt.
A Stradivariusok egyedi történetük miatt minden egyes példányhoz külön nevet rendelnek, általában annak a tulajdonosnak a nevét, aki a leghosszabb ideig birtokolta. Ezek az egyedi azonosítók és a mögöttük álló művészek és események még különlegesebbé teszik őket.
Összegzés
Egy 1714-ben készült Stradivarius hegedű nem csupán egy hangszer, hanem a tökéletes mestermunka, a művészet és a történelem különleges ötvözete.
A világhírű hangzás a mai napig utánozhatatlan.
A történelmi és művészeti örökség felbecsülhetetlen értéket ad a hangszernek.
A befektetési érték az évek során egyre csak növekszik.
A 11,3 millió dolláros ár tehát nem csupán egy Stradivarius anyagi értékét tükrözi, hanem az emberi kreativitás és mesterségbeli tudás egyik legnagyobb vívmányát is.
