Március 21-én pénteken délután egy órakor helyezik örök nyugalomra Orosz György Jászai Mari-díjas színházi rendezőt a Bükkszentkereszti Temetőben – közölte a néhai direktor családja.
Orosz György kilencvenhét éves korában hunyt el a budapesti Ódry Színészotthonban. A rendezőt „szellemi frissessége az utolsó pillanatig elkísérte”, pozitív életszemléletét és életszeretetét unokája példaértékűnek nevezte.
Orosz György Zalaegerszegen született 1927. február 17-én. Szarvason nevelkedett, a Körös-part mellett, így a víz és a horgászat iránti szeretete egész életében elkísérte.
Itt végezte el az evangélikus elemi népiskolát és érettségizett 1945-ben a helyi gimnáziumban. 1946-ban a szarvasi tanítóképzőben kántori képesítést szerzett. Édesapja Orosz Iván újságíró volt.
Orosz Györgyöt 1947-ben vették fel a Színművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendező szakon végzett. Rendezői pályája a Miskolci Nemzeti Színházban indult, ott 1961-től főrendező volt. 1974-től 1981-ig a Debreceni Csokonai Színház főrendezője, majd 1981 és 1988 között a Budapesti Gyermekszínház főrendezője volt.
Emellett vendégként rendezett Békéscsabán, Kecskeméten és Győrben is, de nyugdíjasként is foglalkoztatták. Szívesen állított színpadra kortárs műveket, zenés darabokat és operetteket is. 1960-ban tüntették ki Jászai Mari-díjjal.
„- Furcsa dolog, hogy egy színházi ember azt mondja: számomra a legfontosabb emberi tulajdonság a hűség. Furcsa, mert a színházi világban nem a hűség, a kitartás és az egy helyhez kötöttség a szokásos, hanem a vándorlás, az átszerződés. Mégis úgy vagyok vele, hogy számomra az erkölcsi értékekhez való hűség, az eszmékhez való hűség, a stílusokhoz való hűség és az szülőföldhöz való hűség, az emberekhez való hűség a legfontosabb.”