Élményolvasó – Klaus von Dohnanyi: Nemzeti érdekek
Érdekes pillanatban olvastam a német politika egyik nagy öregjének könyvét, Trump győzelme és a berlini kormánykoalíció szétesése különös hangsúlyt adott ennek a bölcs történeti elemzésnek és geopolitikai helyzetképnek, miközben a veterán szocdem politikus a kötetet éppen a Scholz-kabinet létrejöttekor írta meg.
Elsősorban az európai (és Európára vonatkozó amerikai) politika 1945-2020 közötti elemzésére fókuszál a magyar származású szerző, Hamburg korábbi polgármestere, államminiszter, aki a józan reálpolitikai iskola képviselője, Kissinger, Brandt, Schmidt felfogásának rokona, annak a stratégiának a híve, amely Schröderrel és Merkellel zárult: vagyis, hogy Oroszország nem ellenség, hanem szükségszerű partner.
Dohnanyi alaposan foglalkozik az amerikaiak történelmileg kialakult oroszgyűlöletével, s levezeti, miért nem célszerű Európának alávetnie magát az Egyesült Államok védelmi erején alapuló bábáskodásának és dominanciájának, s hogy miért volt érdekeken alapuló realizmus De Gaulle óta az erős francia-német tengely, közben nem taszítva az oroszokat Kína karjaiba.
A szerző következtetése szerint az önálló német kezdeményezés visszanyerése Európa elemi érdeke, a kontinensé, amely földrajzilag sem alkalmas a katonai erő prioritásának alkalmazására, helyette a kereskedelem, a minden irányú nyitottság elvét kell alkalmaznia, miközben lemond a világpolitikai szereplők amerikai sugallatú morális kioktatásáról, és saját értékrendje erőszakos exportjáról.
Dohnanyi érdekes következtetést von le a hagyományos, dicső múlton alapuló nemzeti érzéseket a történelmi bűntudat miatt elfojtó Németország értékkereséséről is, ő a közelmúlt erős gyökerű német szociális piacgazdaságának éthoszát helyezné a modern német identitás középpontjába.
Figyelemreméltó, mélyre ásó, higgadt, de vitaingergazdag, becsületes mű.
Klaus von Dohnanyi életéről és műveiről:
Klaus von Dohnanyi német politikus, közgazdász és szerző, aki 1928-ban született Hamburgban. Jelentős politikai karriert futott be, különösen a Szociáldemokrata Párt (SPD) tagjaként. Karrierje során főként oktatási és gazdasági reformokkal foglalkozott, és különösen ismert lett a Hamburg városát érintő politikai munkájáról. 1981 és 1988 között Hamburg polgármestereként dolgozott, ahol több modernizációs intézkedést vezetett be. Politikai és társadalmi nézeteit számos publikációban, köztük esszékben és könyvekben fejtette ki.
Művei között szerepel több politikai és társadalmi kérdésekkel foglalkozó írás, amelyek gyakran a német identitás, a szociális piacgazdaság és az európai integráció témáit boncolgatják. Egyik legismertebb könyve a Nationale Interessen – Orientierung für deutsche und europäische Politik (Nemzeti érdekek – irányelvek a német és európai politikához), amelyben a német külpolitikai érdekekkel és kihívásokkal foglalkozik.
Dohnanyi emellett a Dohnányi család ismert tagja, nagyapja a híres zeneszerző, Dohnányi Ernő volt.
