Anastasia Trofimova új dokumentumfilmje, amely az ukrán frontvonalak közelében harcoló orosz katonák életét mutatja be, heves kritikákat kapott, amiért megpróbálja elmosni Moszkva háborús bűneit.
A Russians at War című filmet Anastasia Trofimova, orosz-kanadai filmrendező készítette, aki hét hónapot töltött egy orosz katonai zászlóaljjal Kelet-Ukrajnában. A film egyedülálló betekintést ígér az orosz katonák mindennapjaiba.
A Velencei Filmfesztiválon múlt héten bemutatott filmben fiatal katonákat mutatnak be, akik küzdenek a harcuk értelmével. Motivációik között szerepelnek anyagi indokok és a bajtársiasság érzése. „Itt minden olyan zavaros. Nem is tudom, miért harcolunk” – mondja az egyik katona, és mások is hasonló érzéseket osztanak meg, akiket a film szimpatikus fényben ábrázol.
A Russians at War azonban csak rövid harci jeleneteket mutat, és a kritikusok szerint nem nyújt betekintést abba a tömeges pusztításba, amelyet Moszkva erői okoztak Ukrajnában 2022 februárja óta.
A két és fél éve tartó teljes körű háború során Oroszország civil célpontokat támadott, és az ENSZ több vizsgálata is dokumentálta az orosz erők által elkövetett válogatás nélküli támadásokat és háborús bűnöket Ukrajnában, beleértve a nemi erőszakot és a gyerekek Oroszországba történő deportálását.
Pénteken a CNN drónfelvételeket közölt egy augusztusi kelet-ukrajnai harcból, amelyben orosz katonák látszólag kivégeznek három megadott ukránt. Ez az újabb brutális felvételek egyike, amelyek napvilágra kerültek.
Trofimovát egy sajtótájékoztatón megkérdezték Oroszország ukrajnai tetteiről. A rendező elmondta, hogy az általa megismert katonák „teljesen hétköznapi emberek” voltak, és állította, hogy hét hónapos tartózkodása alatt nem tapasztalt háborús bűnöket a front közelében.
„Értem, hogy számos háborús bűncselekményről számolnak be, és úgy gondolom, hogy a nyugati média jelenleg szinte kizárólag ezekkel azonosítja az orosz katonákat, mert más történetek nem kerültek napvilágra. Ez egy másik történet, és ez volt az a valóság, amelyben ők éltek” – mondta Trofimova.
A film vetítése és Trofimova megjegyzései azonnali visszhangot váltottak ki az ukrán művészeti közösségből. Darya Bassel, az Songs of Slow Burning Earth című dokumentumfilm producere, amely szintén bemutatkozott Velencében, kritizálta az orosz film bemutatását, mondván, hogy „nagyon torz képet fest a valóságról, és hamis narratívákat terjeszt”.
„Csak örülhetünk annak, hogy [Trofimova] olyan szerencsés volt, hogy nem tanúskodott háborús bűnök mellett. Sajnos ezreknek Ukrajnában nem volt ilyen szerencséjük” – írta Bassel egy Facebook-bejegyzésben a vetítés után.
A dokumentumfilm valószínűleg vitákat vált ki az oroszországi és az orosz megszállás alatt álló területeken történő forgatás etikai kérdéseiről. Ukrajnával ellentétben, ahol a külföldi újságírók eljuthatnak a frontvonalakra, Oroszország nagyrészt megtiltotta az ilyen hozzáférést a független újságírók számára, és csak ritkán engedi meg, hogy bizonyos kiválasztottak részt vegyenek szigorúan ellenőrzött sajtókörutakon.
Trofimova védte döntését, hogy elkészítette a filmet. „Hiányzott egy elem: azoknak az embereknek az emberi arca, akik részt vesznek a háborúban. Az orosz katonák nézőpontja általában nem hallható, és úgy gondolom, nagyon fontos látni a háború ködén keresztül: látni a háború tragédiáját, és emberekként látni az embereket, elvonatkoztatva a politikusok fekete-fehér gondolkodásától és a háborús propagandától.”
Bassel és más prominens ukrán kulturális szereplők azonban kritizálták a dokumentumfilmet, amiért eltorzítja az orosz katonák ábrázolását. Azt állították, hogy a film elhanyagolja azok felelősségét, akik a háború aktív résztvevői, és inkább áldozatként mutatja be őket. „Fontos emlékezni arra, hogy ezek az egyének csatlakoztak ahhoz a hadsereghez, amely megszállt egy független országot, sokan közülük önként” – mondta Bassel.
„A bűneik kevésbé jelentősek csak azért, mert azt állítják, hogy nem tudják, miért vesznek részt ebben a háborúban?”
(A cikket a The Guardian közölte)
