Élmény, közösség és zenei misszió 30 éve, ez lehetne a rövid sommázata annak az élménydús koncertnek, amellyel a Danubia Zenekar fennállásának kerek évfordulóját ünnepelte a Müpában.
A kétrészes program számos meglepetéssel, felemelő pillanattal szolgált, a hallgatóság úgy érezhette, hogy egy este erejéig tagja lehetett ennek a szemmel láthatólag is remek, összetartó csapatnak. Zenei idegenvezetőnk, a kiváló zenetörténész, műsorvezető Bősze Ádám volt. Még azon is közösen elmélkedhettünk, hogy vajon fiatalnak vagy idősnek számít-e egy zenekar ennyi évvel a háta mögött.
Magyarország egyik vezető szimfonikus zenekaraként számon tartott együttes az Óbudai Társaskörből indult, és első koncertjükön Ifj. Johann Strauss Kék Duna keringőjét játszották.
Az este tehát ennek megfelelően azzal indult, hogy a zenekart annak a bizonyos 30 évvel ezelőtti koncertnek a felvételén láthattuk-hallhattuk, majd egy hirtelen váltással élőben folytatták az addig a kivetítőn folyó darabot. Már ez mélyen érintette a közönséget, íme, a régi és új összetalálkozik, és a mögöttük lévő időszak szinte kézzelfoghatóvá vált a számunkra.
Az is megérintett, hogy az időközben bekövetkezett karmesterváltást szintén megjelenítették, oly módon, hogy a koncert első felében Héjja Domonkos – aki ez esetben a múltat képviselte -, második felében pedig jelenlegi karnagyuk, Hámori Máté irányította a zenekart. Színpadi összetalálkozásaik minden alkalommal azt sugározták, hogy az elkezdett munka jó kezekbe került, mintegy lineáris folytatódása a megkezdett hagyományoknak, mégis rengeteg újítással szolgál, de erről még később lesz szó.
Ezen az estén együtt ünnepelhettük és részt vehettünk azon művészek díjátadóján is, akik a kezdetektől fogva tagjai a zenekarnak. A díjátadó pillanataiban átérezhettük a zenészek közösségének erejét. Maga az együttes egyébként rendkívül üde színfoltot jelenített meg a színpadon, a hölgyek feltűnően változatos, élénk színű, nagyon elegáns ruhákban játszottak, ami csak tovább emelte az ünnepi hangulatot.
Koncertjeik során kedvelik a más zenei műfajokkal való együttműködést, ebből adtak ízelítőt Bartók Román népi táncok című művének előadása során, amikor is a Muzsikás Együttes tagjai csatlakoztak hozzájuk. Érzékletesen mutatták be, hogy az azonos dallamok hogyan szólnak a szimfonikus és a népzenei együttes előadásában, ők ugyanis sokáig nem együtt, hanem felváltva játszottak, és egy utolsó, rövid részre adtak ízelítőt a közös hangzásból. Ezt nem most adták elő először, itt meg lehet őket nézni egy régebbi felvételről:
Mivel sokat játszottak a Magyar Állami Operaházban, ezért felcsendültek klasszikus opera részletek is, Rost Andrea közreműködésével. Míg a koncert első fele, inkább a hagyományos, klasszikus zenei irányba vitte a hallgatóságát, addig a második részben igazán belekóstolhattunk abba a műfaji változatosságba és játékosságra való nyitottságba is, ami jellemzi a zenekart.
Izgalmas és különleges fénypontot jelentett Süle Dalma koloratúrszoprán énekesnő előadásában Ligeti György Le grand macabre című operájából a Mysteries of Macabre című, igazi „torokgyilkos” áriát meghallgatni, amelyben nem csak kiváló hangját de színészi adottságait is megmutathatta, sőt, még a zenekar tagjai is bevonódtak egyes szöveges részeknél a „játékba”.
Süle Dalma a nézőtér felől érkezett a színpadra, és sajátos jelmezével, gesztikulációjával és egész megjelenésével érzékeltette, hogy nem mindennapi produkcióra készül. Bár itt a Berlini Filharmonikusok és Barbara Hannigan előadásában hallhatjuk, mégis érdemes belehallgatni, hogy érzékeljük, miről is van szó:
Az est másik bravúros darabja Lutosławski: Variációk egy Paganini-témára című műve volt, melynél Balog József Liszt Ferenc-díjas zongoraművész csatlakozott a zenekarhoz és közösen nyújtottak egyedülálló élményt. Balog József a zenekar rezidens művésze idén, és az, hogy a csapattal jó összhangban működnek, már az első hangok felcsendülésekor érezhető volt.
Bár a koncert végére több zenei korszak művein át tapasztalhattuk meg a Danubia Zenekar virtuozitását, mégis annak teljességét legjobban a záró darabként választott Till Eulenspiegel vidám csínyjei című szimfonikus költeménnyel tudták megmutatni. Minden finomság, amely ebben a darabban rejlik, érzékletesen és lélekig hatolóan jutott el a közönséghez.
A színpadi átállások idején pedig megismerkedhettünk azzal a széleskörű, értékteremtő, a komolyzenét népszerűsítő és közösségépítő tevékenységgel, amellyel a zenekar Hámori Máté vezetésével foglalkozik.
Az ÉnekÚT elnevezésű programjuk az iskolai énekoktatásban szeretne élményközpontú, korszerű segédletet nyújtani a pedagógusoknak és gyerekeknek. A Beethoven-projekt a hallássérült emberek számára igyekszik utat nyitni a zenéhez. A Közös hang projektben a felzárkózó településeken zenét tanuló gyerekek művészi integrációjáért dolgoznak. A Kalandra Fül Fesztivállal Magyarország egyetlen olyan klasszikus zenei fesztiválját teremtették meg, amely kimondottan gyerekeknek, kisgyermekes családoknak szól. Janklovics Péter színész-humoristával együttműködve fut Zenegyűlölő című performanszuk, ezzel kapcsolatosan mi is interjúztunk a művésszel:
Talán ez a nyitottság lehet a titka a Danubiának, és az az őszinte misszió, amellyel igyekeznek mindenkihez elvinni a zenét. Ha 2024-ben kedvet kapunk a komolyzenével való ismerkedéshez, akkor érdemes átfutni programjaikat.
Ha pedig már feketeöves komolyzene-hallgatók vagyunk, akkor január 25-én a Zeneakadémián hallgathatjuk őket legközelebb, Bolero/Régiúj/Sláger című koncertjükön, melynek már a címe is sokat sejtető.
Boldog születésnapot, Danubia!
